World of Books A könyvek világa

London egyik előkelő színházában baljós előjelekkel folynak a Mabeth próbái. A színészek ugyan mindent elkövetnek, hogy elhárítsák a "rontást" - nem idéznek a darabból, a címét sem mondják ki, sőt babonából még azt is elkerülik, hogy nevén nevezzék a két főhőst - , mégis egyre több nyugtalanító esemény zavarja meg a legkülönfélébb személyi ellentétek miatt amúgy is feszültséggel terhes próbákat: hol egy levágott fej tűnik fel a legváratlanabb helyeken, hol az egyik boszorkány kellékzsákjából kerül elő egy lenyakazott patkánytetem, hol egy furcsa helyre letett kard okoz fájdalmas balesetet; s a baljóslatú előjeleknek mintegy betetőzéseképpen valaki egy névtelen levelet csempész a színház titkárának az asztalára: "Gyilkos fia a társulatában."
A rossz előjelek ellenére a premier eget verő siker. VÉGRE! MAKULÁTLAN MACBETH!, lelkendezik a kritika. A darab hetekig megy táblás házakkal, mígnem az egyik előadáson bekövetkezik a katasztrófa...
A nézőtéren éppen ott ül Alleyn főfelügyelő a Scotland Yardról. Azonnal kezébe veszi a nyomozást. Nincsen könnyű dolga, hiszen jóformán mindenki gyanús, s mindenkinek megdönthetetlen alibije van. S a nyomozás már-már vakvágányra fut...
A Fény kialszik! az 1982-ben elhunyt Ngaio Marsh utolsó regénye. Az írónő, akit az angol detektívregény-irodalom legnagyobbjai közt tartanak számon, de aki egyben színésznő és rendező is volt, mesteri tudással és lenyűgöző terepismerettel bontja ki izgalmas, makulátlan logikával felépített, némi elegáns iróniát sem nélkülöző, s a kulisszák világába is élményszerű bepillantást engedő történetét.

Emlékszem, az egyik antikváriumban véletlenül akadt kezembe Ngaio Marsh ezen könyve, eredeti címén Light Thickens, s mivel korábban már hallottam a nevét, megvettem. Utolsó könyvét olvastam legelőször, de nem baj. Azt mondom, élvezhető volt, bár azt nem állítanám, hogy a legjobb klasszikus krimi. A könyv hátlapján ugyan olvastam, hogy a regény a Machbeth próbáival kezdődik, de arra azért nem gondoltam, hogy több mint a feléig nem is hal meg senki. Még olvastam, olvastam, de azon gondolkodtam, mikor történik gyilkosság, és ki lesz az áldozat. Lehet, hogy pont ez volt a cél, de szerintem ez necces dolog, mert hajszálra voltam attól, hogy félretegyem a könyvet. Valószínűleg az mentette meg ettől, hogy tényleg "mesteri tudással és lenyűgöző terepismerettel" lett megírva a színházi világról szóló rész. Emellett a szereplők is érdekesek voltak, sokszínűek, és nem utolsó sorban humorosak. Miután a regény részletesebben is bemutatta őket, és a "legkülönfélébb személyi ellentétek" -et, lehetett sejteni, hogy ki fog meghalni. A halálnem pedig stílszerű, és a színpadon, előadás közben történő gyilkosság is hatásos.
Miután végre meg volt az áldozat, lehetett találgatni, ki tette, és megismerhettem (végre) Roderick Alleyn főfelügyelőt, aki szimpatikus egy figura volt, de azért meg kell említenem, hogy nem lett a kedvenc detektívem. Természetesen Fox felügyelővel sikerül kibogozniuk a szálakat, bár egy gyerek is rájön magától, ki volt a tettes, talán kicsivel hamarabb is, mint a sokat tapasztalt rendőrök.
A regény színházi része tényleg élvezhető, főleg annak, aki maga is érdeklődik az ilyesmi iránt. Mindent összevetve kellemes olvasmány volt, de aki a pörgő eseményeket, és a bravúros nyomozást kedveli, inkább ne kezdjen bele. Ennek ellenére a gyilkosságot megelőző történések, mint a levágott fejek (megjegyzem, műfejekről van szó), meg a babonás vagy éppen hóbortos színészek miatt is élvezhető.

Kiadás éve: 1982
Kiadó: William Collins Sons, Glasgow
Kiadás éve hazánkban: 1990
Hazai kiadó: Európa Könyvkiadó, Budapest

Szereplők:
Peregrine Jay, a Dolphin Színház és a Macbeth rendezője
Emily Jay, Peregrine felesége
Crispine, Robin, Richard Jay, Peregrine és Emily fiai
Annie, Jay-ék szakácsnője
Doreen, Annie lánya
Dougal Macdougal, színész: Macbeth
Margaret Mannering, színész: Lady Macbeth
Simon Morten, színész: Macduff
Nina Gaythorne, színész: Lady Macduff
Norman King, színész: Duncan király
Edward King, színész: Malcolm
Gaston Sears, színész: Macbeth szárnysegéde
William Smith, színész: Macduff fia
Rangi, Wendy, Szöszi, színészek: a három boszorkány
Jeremy Jones, a Dolphin díszlettervezője
Winter Morris, a Dolphin gazdasági igazgatója
Mrs. Abrams, titkárnő a Dolphinnál
Bob Masters, színpadmester
Charlie, helyettes színpadmester
Ernie, kellékes
Dadus, Miss Mannering öltöztetőnője
Mrs. Smith, William édesanyja
Marcello, restaurátor
Roderick Alleyn, a Scotland Yard főfelügyelője
Fox, a Scotland Yard detektívfelügyelője
Thompson, nyomozó őrmester
Bailey, nyomozó őrmester
Sir James Curtis, boncolóorvos

Október 30-a az angolszász világban a gyerekek ünnepe. Mindenszentek előestéjén partykat rendeznek mindenfelé, és a fiatalok jelmezbe öltözve régi, babonás szokások felelevenítésével, bűvészkedéssel, társasjátékokkal múlatják az időt.
Ki gondolná, hogy egy ilyen ártatlan összejövetel gyilkosság helyszínévé válhat.
Pedig ez is megtörténhet, ha valaki mindenáron ki akar tűnni a többiek közül, ha feleslegesen kotyog, ha olyasmivel henceg, ami már nem játék.
S a bűntény bekövetkezik. Az ünnepség esetté válik, s a vendégből, Mrs. Oliverből - bűnügyi történetek híres szerzőjéből - botcsinálta nyomozó lesz. Nem akárki a segítőtársa. Hercule Poirot, az emberi lélek rejtelmeinek neves ismerője igyekszik kibogozni a titokzatos gyilkosság múltba vesző, szövevényes szálait.

A nemrég elmúlt Halloween jegyében elolvastam ezt a regényt, mely már régóta a polcomon "porosodott". Még nem volt érkezésem nekikezdeni, de most, hogy itt volt az alkalom, kézbe vettem. Arra gondoltam, hogy valami halloweeneset kellene olvasnom, mivel néhány ilyen témájú filmet megnéztem, de akkor már olvasni is jó lenne. Tudtam, hogy van egy ilyen könyvem, rémlett, hogy ez az Agatha Christie kötet ehhez az ünnephez kapcsolódik. Igazam is lett: a borítóján ott volt a töklámpás.
Meg kell, hogy mondjam, tetszett a könyv. Felüdülés volt kicsit mást olvasni, mint amiket mostanában olvastam. Angolok történet, Poirotval a főszerepben, mi kell még? Én annó nem kedveltem a Poirot regényeket, de mondjuk ez a tv-sorozatnak volt "köszönhető". Aztán a későbbiekben mégis rávettem magam, hogy megnézzem néhány epizódját. Bár inkább Sherlock Holmes párti vagyok, azért tetszett, mert rajongok a krimiért. Ezután vettem kezembe a Gyilkosság az Orient Expresszen és a Halál a Níluson című regényeket (előbbit valójában a film megnézése után). Mindkettő elnyerte a tetszésemet, tehát már tudtam, mire számíthatok ebben a regényben. Viszont elég régen olvastam már Christie-t, így kicsit meglepődtem, mert elég mókás volt az egész történet, és a nyelvezet. Tetszett Poirot és Mrs. Oliver karaktere, de rengeteg más szereplő is volt benne.
Az írónő az Ellopott gyilkosságban (eredeti címén Hallowe'n Party) - mint ahogy az lenni szokott - több lehetséges tettest is felvonultat. Poirot régi barátja, Mrs. Oliver menti ki az unalomból, amikor elmeséli neki, mi történt azon a Halloween party-n, amin részt vett nemrég újdonsült barátnője, Judith Butler vendégeként. Mrs. Butlernél és lányánál szállt meg, és amikor a város egy "tisztelt" lakója, Rowena Drake megrendezte a gyerekek mulatságát, Mrs. Oliver is "segített" az előkészületekben. Többen voltak ott a készülődésnél, és magán a party-n is, persze nagyon sok gyerek, főleg 12-13 évesek. Az egyik lány, Joyce Reynolds az előkészületek közben szóba elegyedett Mrs. Oliverrel, mivel köztudott volt, hogy ő krimiket ír. A hencegő kislány hirtelen azzal állt elő, hogy ő látott egy gyilkosságot, csak korábban még nem tudta, hogy az az volt. Nemrég azonban valamitől megvilágosodott, és rájött, egy bűntettet látott. Akkor azonban senki sem hitt neki, még Mrs. Oliver sem. Ő csak akkor ismerte meg a lányt, de már tudta, hogy szeret nagyot mondani. Később azonban, a party végén Joyce-ot holtan találták: valaki a könyvtárszobában belenyomta a fejét egy vízzel teli vödörbe. Mrs. Olivernek eszébe jutott Poirot, és elmeséli neki a történteket. Együtt mennek nyomozni Woodleigh Commonba, és lesz még segítőtársuk: Spence, aki volt rendőr-főfelügyelő. Ő segít megszerezni a rendőrségi információkat, meg a város lakóival kapcsolatosakat. De ott van még Spence nővére is, aki régebb óta lakik a városban, s Poirot sok embert kikérdez, aki ott volt a party-n és/vagy az előkészületeknél. Mindenki egyöntetűen azt mondja, hogy Joyce hencegő kislány volt, még a legjobb barátnője, Miranda Butler is hasonlóan vélekedik róla. Poirot és Mrs. Oliver azonban most már hisz abban, hogy a lány tényleg látott valamit, nem feltétlenül súlyos bűnügyet, lehetett az baleset, vagy veszekedés is. Poirot ebbe az irányba kezd kutakodni, s rálel három érdekes "bűnügyre" is, mely a városban történt: az öreg hölgy, Mrs. Llewellyn-Smythe halála (a bűnügy a végrendeletével kapcsolatos), a fiatal ügyvédbojtár, Lesley Ferrier megkéselése és Jenet White tanítónő megfojtása. Poirot mindhárom ügyben kérdezősködik a város lakóitól, hiszen egy kis közösségben gyorsan szállnak a hírek és a pletykák. Előkerül egy másik fiatal lány, Olga Seminoff neve is, aki Mrs. Llewellyn-Smythe-r vigyázott, vagyis au pair-lány volt. Olgát vádolták annak idején az öreg hölgy végrendeletének meghamisításával, de mostanra nyomtalanul eltűnt. Poirot sejti, hogy valamely bűnügy összefügg Joyce halálával, és megpróbálja kideríteni, csakhogy közben történik még egy gyilkosság...
Többet inkább nem árulok el. Aki szereti Agatha Christe-t, Hercule Poirot-t, s az angol krimiket, akkor annak el kell olvasnia, mivel kellemes szórakozást nyújt. Nem azt mondom, hogy letehetetlen regény, de az embert egy ideig leköti, s alig várja, hogy kiderüljön végre, ki a gyilkos. Mivel több lehetséges tettes van, nehéz a választás, én is csak találgattam olvasás közben, bár a valódi tettes nem volt éppen szimpatikus. A mű végén természetesen mindenre választ kapunk, Poirot tolmácsolásában minden apró (vagy éppen életbevágó) titokra fény derül. S nem utolsó sorban a regény foglalkozik a gyilkossá válás lehetséges okaival, folyamatával, ami nekem nagyon tetszett, mert érdekel a pszichológia. Csak egyedül az volt furcsa, hogy Poirot elég sok tanácsot és vélemény kért, olyan emberektől is, akiknek igazából alig volt közük az esethez. De hát mondjuk ők voltak a városka lakói, s Poirot csak a gyilkosság után érkezett.

Szereplők:
Hercule Poirot, belga magándetektív
Ariadne Oliver, bűnügyi regények szerzője, Poirot barátja
Judith Butler, Woodleigh Common lakója, Mrs. Oliver barátnője
Rowena Drake, Woodleigh Common lakója, a Halloween party főszervezője
Joyce Raynolds, Woodleigh Common
Elizabeth Whittaker, tanítónő Woodleigh Commonban
George, Poirot inasa
Spence, volt rendőr-főfelügyelő, Poirot barátja
Mrs. Reynolds, Joyce anyja
Leopold Reynolds, Joyce öccse
Ann Reynolds, Joyce nővére
Elspeth McKay, Spence húga
Nicholas Ransom, Woodleigh Common lakója
Desmond Holland, Woodleigh Common, Nicholas legjobb barátja
Dr. Ferguson, orvos Woodleigh Commonban
Miss Emlyn, a város iskolájának igazgatónője
Michael Garfield, a "Kőfejtő Kert" megtervezője
Miranda Butler, Judith Butler lánya, Joyce barátnője
Mr. Jeremy Fullerton, a Fullerton, Harrison és Leadbetter ügyvédi iroda vezető cégtársa
Mrs. Goodbody, Woodleigh Common lakója, aki a Halloween party kisegítője és "boszorkánya" volt
Harriet Leaman, Mrs. Oliver titokzatos látogatója, Mrs. Llewellyn-Smythe végrendeletének állítólagos szignálója

Mostanában a Keszthelyi Tibor által szerkesztett A krimi (Gondolat; 1985) című könyvét forgatom. Elég régi kiadás, mint azt láthatjátok, '85-ös, viszont érdekes felvetéseket találni benne.
Mindig is az volt a véleményem, hogy a "krimi" mint műfaj rengeteg féle lehet, s ezen válogatás is megmutatja ezt. Megkülönböztet a "krimin" belül bűnügyi, rendőrségi, gyilkossági, hátborzongató történeteteket. És tény, hogy nehéz rámondani egy könyvre, hogy "na ez most egy krimi", mivel manapság létezik jogi krimi, sőt romantikus krimi is. Vannak olyan írók, akik kezdetben a romantika műfajába merültek el, de később váltottak a "krimire", de sokan ezután vegyítették a kettőt. Gondolok itt például Nora Robertsre, Iris Johansenre és Erica Spindlerre. Ők nagy művelői ennek a vegyítésnek, és én a magam részéről ezeket a könyveket kedvelem a leginkább.
Emellett meg lehet említeni Kathy Reichst, akinek "Dr. Csont" könyvei világszerte ismertek, bár nálunk a sorozatnak eddig csak négy része jelent meg. Ezekben a regényekben központi téma az antropológia, hiszen maga Reichs is ezt a szakmát tanulta, művelte, és még manapság is tanítja tovább. Az ő könyveit talán A krimi által megnevezett rendőrségi történetekhez sorolhatnánk, mivel ezeknél a történeteknél egy csapat nyomozása a fontos, bár inkább lehetne egy új elnevezése, mivel ez nem fedi teljesen a valóságot. A központban a tudomány, a csontok vizsgálata áll, így lehetne mondjuk tudományos krimi. Ide sorolhatnánk még Iris Johansen Eve Duncan-sorozatát, melyben a főszereplő Eve szakmája törvényszéki szobrász, és a legtöbb regényben ennek a tudományágnak a segítségével jutnak el a gyilkoshoz. Emellett Johansen műveiben még több szerepet kap a szerelmi szál, hiszen a sorozat során Eve Duncan "szingliből" férjes asszony lesz. Johansen regényeiben azonban több tudományág is előjön, például a pszichológia.
Hasonlóan van ez Johathan Kellermannál, aki karrierjét pszichológusként kezdte. Később írta jó néhány könyvet, melyek többségének hőse Alex Delaware, aki gyermek pszichológus volt. S ahogy az már lenni szokott hasonló regényekben, neki is a segítségére van egy rendőr barát. Emellett Kellerman is remekül építi be történeteibe a szerelmi szálat.
A jogi krimik a másik kedvencem, mivel érdekel a jog és a büntetőügy. Kiváló példa ide Lisa Scottoline munkássága, aki Linda Fairsteinhez hasonlóan dolgozott is ebben a szakmában. Bár kétségtelen, hogy Fairstein nagyobb karriert futott be ezen a területen, mivel korábban manhattani kerületi ügyészhelyettes volt, sőt a szexuális bűnügyekkel foglalkozó osztály vezetője lett. Az ő hősnője Alexandra Cooper ügyész, aki általában egy életvédelmis nyomozó segítségével oldja meg az eseteket. Elvileg ő jogi alkalmazott, mégis mindig belekerül az ügyek sűrűjébe, s visszatérő kérdés: Alex és a nyomozó Mike Chapman miért nem kerülnek közelebb egymáshoz. Fairstein könyveiben is jelen van a szerelem, mint érzelem, de kevésbé kap helyet fordulatos nyomozás és jogi csűrés csavarás mellett, és a két főszereplő csak barát. Legalábbis amit nálunk olvasni lehet, abban még azok voltak...
Lisa Scottoline-nak nincs kifejezett sorozata, de sok könyvében kap főszerepet a jog, mint például a Végső fellebbezés (1994) és A törvény szőke őre (2006).
A krimi című könyv a detektívtörténetek között két csoportot különböztet meg. Egyik a rejtélyregény, melyben a a főhős bravúros ésszel oldja meg a bűnügyeket, a másik pedig a kemény krimi (hard boiled novel), ahol a kutató személy inkább a fizikai erejét használja, hogy elérje céljait. Az első csoportba tartozhat mondjuk Poiret vagy Sherlock Holmes, az utóbbiba pedig Philip Marlowe, Sam Spade vagy Travis McGee (John D. MacDonald hőse), s ezen karakterek kitalálóinak más regényei. Robert B. Parker híres Spenserjét is talán az utóbbi csoportba lehetne sorolni, mivel Marlowehoz hasonlóan magánnyomozó (ex-boxoló), de elég érzelmes. Lawrence Block Bernie Rhodenbarrja meg egyenesen irtózik a fegyverektől. Ha teheti inkább távol tartja magát tőlük, és nem is emlékszem, hogy verekedett volna a regényekben, de őt Sherlock Holmeshoz sem hasonlítanám.
A legtöbb "krimiben" nem lényeges, hogy a nyomozó személy rendőrség tagja legyen, bár sokszor az, mint például Harry Bosch (Michael Connelly hőse), Alex Cross (James Patterson hőse), Ben Tolliver (James Neal Harvey hőse), Whit Pynchon (Dave Pedneau hőse), Maggie O'Dell (Alex Kava hőse), Jane Rizzoli (Tess Gerritsen hőse), Adam Dalgliesh (P.D. James hőse) vagy Derek Strange és Terry Quinn (George Pelecanos hősei). Közülük és még sok más hős közül van aki nyomozó hadnagy, FBI-ügynök vagy éppen katonai nyomozó (Nelson Demille Paul Brennerje). Mindegy, de a rendőrség "hűséges" tagjai. Hűséges idézőjelben, mert van, akinek többször meggyűlt a baja a rendszerrel, amiben benne dolgozik (na nem a korrupció terén), például Harry Boschnak. Ő talán több osztályon dolgozott már, mint a többiek együttvéve. Emellett ahogy említettem, nem kell feltétlenül rendőrségi személynek lennie a bűnügyi regény főszereplőjének. Volt már például pszichológus vagy pszichiáter (Alex Delaware, Sidney Sheldon Judd Stevense), ügyvéd/ügyész, s egyéb bíróságon dolgozó személy (Sandra Brown Hammond Crossa, Lisa Scottoline Grace Rossija és Cate Fanteja, Alexandra Cooper, Michael Connelly Mickey Hellerje, Sidney Sheldon Jennifer Parkerje), magánnyomozó (Phillip Marlowe, Sam Spade, Spenser), akik általában kiugrottak eredeti foglalkozásukból - nyomozó - , mivel nem voltak megelégedve a rendszerrel vagy túl sok szabályt kellett volna betartaniuk, magánnyomozónő - igen, szerencsére ilyen is létrejött - (Sara Paretsky V.I. Warshawskija, P.D. James Cordelia Gray-e), újságíró/riporter (Sandra Brown Barrie Travise). Utóbbi szereplő Brown Exkluzív című regényében jelenik meg, s ez egy újabb csoportosításhoz vezet, a politikai krimihez. Talán még egy példát tudnék említeni, Sheldon A legszebb tervek/Az elnök szeretője című regényét, illetve David Baldacci könyveit (bár ezek jogi krimik is). Sok regényben volt már újságíró a főszereplő, bár ez inkább újságírónő, mivel ez a szakma közel állhat a rendőrség munkájához annyiban, hogy sokat kell kutatni egy-egy cikkhez, sőt létezik olyan is, hogy bűnügyi újságíró vagy riporter. Ezek mellett még nem hagyhatjuk ki az orvosokat, nővéreket sem (Robin Cook, Evelyn Marsh hősei). S volt még sok-sok fogalakozású főhős, aki különös kalandokba keveredett a törvénnyel az adóügyi nyomozótól, a tanáron át, egészen a színészig.
A rengeteg csoportosíts és karaktertípus mellett még meg kell említeni a kifejezetten fiatal olvasóközönségnek szóló krimiket, mint a Nancy Drew-sorozat, aki fiatal amatőr detektívlány. De ide tartozik még Meg Cabot Heather Wells-sorozata, melyben a szintén amatőr nyomozónőnek, Heathernek egy jóképű magánnyomozó a segítsége. Ez talán inkább a fiatal felnőtteknek szánt olvasmány, de mókás jelenetekkel tarkított.
Érdemes még szólni az idegfeszítő és a hátborzongató történetekről. Az idegfeszítő krimi inkább lágyabb, rejtélyes, ahol a hős hirtelen olyan helyzetbe csöppen, amiben még nem volt része, s a regény fokozza a félelmet s a feszültséget (Mary Higgins Clark művei). Az utóbbi csoport még izgalmasabb, inkább thriller, sőt pszicho-thriller, ahol váratlanok a fordulatok, és talán több gyilkosság is előfordul, azaz sorozatgyilkos garázdálkodik. Ide lehetne sorolni mondjuk Tess Gerittsen, Tami Hoag, vagy James Neal Harvey, Alex Kava regényeit, Michael Prescott Az árnyékvadász című művét.
Végső soron olyan sok csoport jött létre a "krimin" belül, és oly sok a keveredés, hogy már alig lehet követni. De a lényeg azt hiszen az, hogy akit vonzanak a bűnügyi, izgalmas, rejtélyes, nyomozós történetek, ahol mindig történik legalább egy gyilkosság, akkor az olvasson "krimit", legyen az bármely csoportja...

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

A Baby Grace megmentése (Saving Grace) című novella nem lett a kedvencem a kötetből, mert nem túlzottam kötött le, bár a vége azért izgalmasabbra sikeredett. Szerintem nagyon elhúzódott a történet, viszont ennek ellenére vicces volt, humorosak lettek a karakterek.
Joyce Harrington Philip Marlowe történetében két régi ismerős bízza meg a magánnyomozót, hogy találja meg egyikük kislányát. June és January ikrek, s Marlowe még gyerekkorából ismeri őket: June-t egyszer megcsókolta. Az ikrek voltak az ő iskolájukban a bizonyos csúnya lányok, és azóta sem változtak sokat. Bár Marlowe January-vel még annyira sem jön ki, mint June-nal, elvállalja az ügyet, és a Baby Grace apja keresésére indul, mivel a két nő szerint ő vitte magával a gyereket, mivel nem akarta, hogy June és January sztárt faragjon belőle. Azonban, mint általában, most sem ilyen egyszerű Marlowe ügye...
Tetszett, amit a szerző írt a történet végére megjegyzésként, mely a könyvtár/könyvek és a filmek kapcsolatáról szól. Joyce Harringtontól egyébként nem jelent meg más nálunk, legalábbis én nemigen találtam.

A Baby Grace megmentése szereplői:
Philip Marlowe, magánnyomozó
June Abbott, Marlowe megbízója
January Abbott, June ikertestvére, Baby Grace anyja
Walter Watson, Baby Grace apja
Lucille Watson, Walter testvére
Benny Flinders, újságíró, Marlowe alkalmi ivócimborája
Hap Delaney, üzletember, tehetségkutató

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

A Pisztolyzene (Gun Music) egy humoros történet volt, melyben Philip Marlowe megcsillogtatta cinizmusát. Emellett vezetett is a novella, haladt előre, gyors iramban. Izgalomban nem volt hiány, megint találkozhattam a női ármánykodással, de mint kiderül, a gyámoltalan nő mögött néha egy férfi is áll, aki a háttérben irányít.
Marlowe Loren D. Estleman elbeszélésében éppen megkapja aktuális megbízatása honoráriumát, amikor kap egy másikat: meg kell tudnia mibe keveredett egy fiatal tehetség, Christa Vine énekesnő és színésznő. A férje egy hírhedten sötét alak, és Carson Moldine aggódik érte, mint barát, és szeretné megtudni, miért utasított vissza mostanában szerepeket és miért felejti el folyton a szövegeit. Marlowe elvállalja a mellékest, és el is megy az elbűvölő színésznőhöz, de az azt mondja, nincs semmi gondja, és rövid úton megszabadul tőle, mivel el kell mennie. Marlowe azonban nem hagyja ennyiben, és követi a nőt. Annál is inkább, mert kutakodott egy kicsit jó detektívhez híven, s talált egy nemrégen elsütött pisztolyt az egyik fiókban. A magánnyomozó rátapad Miss Vine-ra, s tanúja lesz egy váltságdíjátadó ceremóniának, és a végén még le is ütik. Még az a szerencséje, hogy nem kapott nagyot a fejére, és hogy utoljára Bernie Ohlsszal beszélt, aki az ügyészségen dolgozik, ahol Marlowe is régen. Bernie megtalálta Marlowe-t, és agához téríti. Neki ezután lassacskán sikerül kitöltenie a hiányzó réseket, és majdnem összeáll a történet. El is megy ismét Christa Vine-hoz, és vallomásra bírja. A nő végül kénytelen színt vallani, és bár előveszi az ominózus fegyvert, azt nem használja Marlowe-n. Csakhogy van egy bökkenő: Miss Vine csak egyszer sütötte el a fegyvert, tehát férjét valaki más ölte meg. Valaki segíteni akart a nőnek, de a váltságdíj átadás álcája mindent elrontott, de biztos, hogy nem vették figyelembe Philip Marlowe elbűvölő logikáját.
Összességében jó volt a történet, és Marlowe ismét hírességek körében mozgott (mondjuk Los Angelesben nem is olyan nehéz ez), azonban mégsem mondanám, hogy teljesen tipikus chandleri történetet kaptam. A szerző egyébként több western történetet írt, és az Amos Walker detektívregényeket. Legközelebb Joyce Harrington Baby Grace megmentése lesz soron, ami megmondom őszintén kicsit lassan halad, és úgymond "szenvedés". De majd meglátjuk, ha befejeztem.

A Pisztolyzene szereplői:
Philip Marlowe, magánnyomozó
Carson Moldine, Marlowe megbízója
Christa Vine, énekesnő és színésznő
Sam Whiteside, Christa főnöke
Sonny Bloom, Christa férje, impresszárió és gengszter
Bernie Ohls, az ügyészség nyomozója
Gréta, Christa német szobalánya