World of Books A könyvek világa

Mostanában a Keszthelyi Tibor által szerkesztett A krimi (Gondolat; 1985) című könyvét forgatom. Elég régi kiadás, mint azt láthatjátok, '85-ös, viszont érdekes felvetéseket találni benne.
Mindig is az volt a véleményem, hogy a "krimi" mint műfaj rengeteg féle lehet, s ezen válogatás is megmutatja ezt. Megkülönböztet a "krimin" belül bűnügyi, rendőrségi, gyilkossági, hátborzongató történeteteket. És tény, hogy nehéz rámondani egy könyvre, hogy "na ez most egy krimi", mivel manapság létezik jogi krimi, sőt romantikus krimi is. Vannak olyan írók, akik kezdetben a romantika műfajába merültek el, de később váltottak a "krimire", de sokan ezután vegyítették a kettőt. Gondolok itt például Nora Robertsre, Iris Johansenre és Erica Spindlerre. Ők nagy művelői ennek a vegyítésnek, és én a magam részéről ezeket a könyveket kedvelem a leginkább.
Emellett meg lehet említeni Kathy Reichst, akinek "Dr. Csont" könyvei világszerte ismertek, bár nálunk a sorozatnak eddig csak négy része jelent meg. Ezekben a regényekben központi téma az antropológia, hiszen maga Reichs is ezt a szakmát tanulta, művelte, és még manapság is tanítja tovább. Az ő könyveit talán A krimi által megnevezett rendőrségi történetekhez sorolhatnánk, mivel ezeknél a történeteknél egy csapat nyomozása a fontos, bár inkább lehetne egy új elnevezése, mivel ez nem fedi teljesen a valóságot. A központban a tudomány, a csontok vizsgálata áll, így lehetne mondjuk tudományos krimi. Ide sorolhatnánk még Iris Johansen Eve Duncan-sorozatát, melyben a főszereplő Eve szakmája törvényszéki szobrász, és a legtöbb regényben ennek a tudományágnak a segítségével jutnak el a gyilkoshoz. Emellett Johansen műveiben még több szerepet kap a szerelmi szál, hiszen a sorozat során Eve Duncan "szingliből" férjes asszony lesz. Johansen regényeiben azonban több tudományág is előjön, például a pszichológia.
Hasonlóan van ez Johathan Kellermannál, aki karrierjét pszichológusként kezdte. Később írta jó néhány könyvet, melyek többségének hőse Alex Delaware, aki gyermek pszichológus volt. S ahogy az már lenni szokott hasonló regényekben, neki is a segítségére van egy rendőr barát. Emellett Kellerman is remekül építi be történeteibe a szerelmi szálat.
A jogi krimik a másik kedvencem, mivel érdekel a jog és a büntetőügy. Kiváló példa ide Lisa Scottoline munkássága, aki Linda Fairsteinhez hasonlóan dolgozott is ebben a szakmában. Bár kétségtelen, hogy Fairstein nagyobb karriert futott be ezen a területen, mivel korábban manhattani kerületi ügyészhelyettes volt, sőt a szexuális bűnügyekkel foglalkozó osztály vezetője lett. Az ő hősnője Alexandra Cooper ügyész, aki általában egy életvédelmis nyomozó segítségével oldja meg az eseteket. Elvileg ő jogi alkalmazott, mégis mindig belekerül az ügyek sűrűjébe, s visszatérő kérdés: Alex és a nyomozó Mike Chapman miért nem kerülnek közelebb egymáshoz. Fairstein könyveiben is jelen van a szerelem, mint érzelem, de kevésbé kap helyet fordulatos nyomozás és jogi csűrés csavarás mellett, és a két főszereplő csak barát. Legalábbis amit nálunk olvasni lehet, abban még azok voltak...
Lisa Scottoline-nak nincs kifejezett sorozata, de sok könyvében kap főszerepet a jog, mint például a Végső fellebbezés (1994) és A törvény szőke őre (2006).
A krimi című könyv a detektívtörténetek között két csoportot különböztet meg. Egyik a rejtélyregény, melyben a a főhős bravúros ésszel oldja meg a bűnügyeket, a másik pedig a kemény krimi (hard boiled novel), ahol a kutató személy inkább a fizikai erejét használja, hogy elérje céljait. Az első csoportba tartozhat mondjuk Poiret vagy Sherlock Holmes, az utóbbiba pedig Philip Marlowe, Sam Spade vagy Travis McGee (John D. MacDonald hőse), s ezen karakterek kitalálóinak más regényei. Robert B. Parker híres Spenserjét is talán az utóbbi csoportba lehetne sorolni, mivel Marlowehoz hasonlóan magánnyomozó (ex-boxoló), de elég érzelmes. Lawrence Block Bernie Rhodenbarrja meg egyenesen irtózik a fegyverektől. Ha teheti inkább távol tartja magát tőlük, és nem is emlékszem, hogy verekedett volna a regényekben, de őt Sherlock Holmeshoz sem hasonlítanám.
A legtöbb "krimiben" nem lényeges, hogy a nyomozó személy rendőrség tagja legyen, bár sokszor az, mint például Harry Bosch (Michael Connelly hőse), Alex Cross (James Patterson hőse), Ben Tolliver (James Neal Harvey hőse), Whit Pynchon (Dave Pedneau hőse), Maggie O'Dell (Alex Kava hőse), Jane Rizzoli (Tess Gerritsen hőse), Adam Dalgliesh (P.D. James hőse) vagy Derek Strange és Terry Quinn (George Pelecanos hősei). Közülük és még sok más hős közül van aki nyomozó hadnagy, FBI-ügynök vagy éppen katonai nyomozó (Nelson Demille Paul Brennerje). Mindegy, de a rendőrség "hűséges" tagjai. Hűséges idézőjelben, mert van, akinek többször meggyűlt a baja a rendszerrel, amiben benne dolgozik (na nem a korrupció terén), például Harry Boschnak. Ő talán több osztályon dolgozott már, mint a többiek együttvéve. Emellett ahogy említettem, nem kell feltétlenül rendőrségi személynek lennie a bűnügyi regény főszereplőjének. Volt már például pszichológus vagy pszichiáter (Alex Delaware, Sidney Sheldon Judd Stevense), ügyvéd/ügyész, s egyéb bíróságon dolgozó személy (Sandra Brown Hammond Crossa, Lisa Scottoline Grace Rossija és Cate Fanteja, Alexandra Cooper, Michael Connelly Mickey Hellerje, Sidney Sheldon Jennifer Parkerje), magánnyomozó (Phillip Marlowe, Sam Spade, Spenser), akik általában kiugrottak eredeti foglalkozásukból - nyomozó - , mivel nem voltak megelégedve a rendszerrel vagy túl sok szabályt kellett volna betartaniuk, magánnyomozónő - igen, szerencsére ilyen is létrejött - (Sara Paretsky V.I. Warshawskija, P.D. James Cordelia Gray-e), újságíró/riporter (Sandra Brown Barrie Travise). Utóbbi szereplő Brown Exkluzív című regényében jelenik meg, s ez egy újabb csoportosításhoz vezet, a politikai krimihez. Talán még egy példát tudnék említeni, Sheldon A legszebb tervek/Az elnök szeretője című regényét, illetve David Baldacci könyveit (bár ezek jogi krimik is). Sok regényben volt már újságíró a főszereplő, bár ez inkább újságírónő, mivel ez a szakma közel állhat a rendőrség munkájához annyiban, hogy sokat kell kutatni egy-egy cikkhez, sőt létezik olyan is, hogy bűnügyi újságíró vagy riporter. Ezek mellett még nem hagyhatjuk ki az orvosokat, nővéreket sem (Robin Cook, Evelyn Marsh hősei). S volt még sok-sok fogalakozású főhős, aki különös kalandokba keveredett a törvénnyel az adóügyi nyomozótól, a tanáron át, egészen a színészig.
A rengeteg csoportosíts és karaktertípus mellett még meg kell említeni a kifejezetten fiatal olvasóközönségnek szóló krimiket, mint a Nancy Drew-sorozat, aki fiatal amatőr detektívlány. De ide tartozik még Meg Cabot Heather Wells-sorozata, melyben a szintén amatőr nyomozónőnek, Heathernek egy jóképű magánnyomozó a segítsége. Ez talán inkább a fiatal felnőtteknek szánt olvasmány, de mókás jelenetekkel tarkított.
Érdemes még szólni az idegfeszítő és a hátborzongató történetekről. Az idegfeszítő krimi inkább lágyabb, rejtélyes, ahol a hős hirtelen olyan helyzetbe csöppen, amiben még nem volt része, s a regény fokozza a félelmet s a feszültséget (Mary Higgins Clark művei). Az utóbbi csoport még izgalmasabb, inkább thriller, sőt pszicho-thriller, ahol váratlanok a fordulatok, és talán több gyilkosság is előfordul, azaz sorozatgyilkos garázdálkodik. Ide lehetne sorolni mondjuk Tess Gerittsen, Tami Hoag, vagy James Neal Harvey, Alex Kava regényeit, Michael Prescott Az árnyékvadász című művét.
Végső soron olyan sok csoport jött létre a "krimin" belül, és oly sok a keveredés, hogy már alig lehet követni. De a lényeg azt hiszen az, hogy akit vonzanak a bűnügyi, izgalmas, rejtélyes, nyomozós történetek, ahol mindig történik legalább egy gyilkosság, akkor az olvasson "krimit", legyen az bármely csoportja...

Kitty egy sikeres magazin sztárriportere. Hihetetlenül fifikás, ravasz és rámenős, nem ismer lehetetlent. Sziporkázó, magával ragadó személyiségével szinte mindenkit elbűvöl.

Az újságnál nehéz, de izgalmas feladatokat kap. Jogi végzettsége miatt főnöke gyakran bízza meg bűnügyekben való nyomozással. Legújabb riportalanya a titokzatos Lord Nottingham lenne, akiről köztudott, hogy egyszerűen megközelíthetetlen. Ez idáig még minden kísérletező újságíró kudarcot vallott vele. Nem úgy a rendíthetetlen Kitty, aki meghökkentő módon jut a lord közelébe.
Egy remek cikk reményében sorra dönti le az útjában álló akadályokat. Ekkor még nem sejti, mennyi veszély leselkedik rá. Először csak a szívét ejti rabul a lord, ebbe még boldogan beletörődne. Végül azonban nemcsak eddigi függetlensége, szabadsága kerül veszélybe, hanem maga az élete is... és ennek már a fele sem tréfa!

Én igazság szerint sok mindent elolvasok, ami a kezembe kerül, mondhatni bármit, kivéve a westernt, háborús történeteket és a túl csöpögős romantikus regényeket. A fele sem tréfa nem a kimondott "esetem", de mivel már meg volt egy ideje a polcon, gondoltam elolvasom, mert elég rövid. Még 50 Ft-ért vettem meg vagy antikváriumban vagy könyvtárban.
Mikor jó idő után a kezembe vettem a könyvet, kezdetnek elolvastam a hátulján a szöveget. Ez egy Sylvie romantikus könyvsorozat, a Gold Book Kft. kiadványa (Sylvie 39), s tegyük hozzá, hogy a borítója nem ígért sok jót, elég béna, de ahogy mondani szokás "ne ítélj a borító alapján". Szóval mivel a tartalom felkeltette az érdeklődésem, belekezdtem az olvasásba, ami tényleg nem telt túl sok időbe, hiszen mindössze 125 oldal. Az energikus Kitty-t szinte azonnal megkedveltem. A későbbiekben azt vártam, mikor indul a lány Londonba, és mi lesz az a "meghökkentő mód", ahogy a lorddal találkozik (ami meg kell, hogy mondjam vicces volt, de nincs a "főhősök érdekes találkozása" toplistán). Lord Nottingham figuráját is megszerettem, bár tény, hogy nem kedvelem túlzottan a lordos történeteket, s a hasonló kosztümös szerelmes regényeket. Én inkább hajlok a romantikus-krimik felé, s ez a könyv is ígért kalandot, hiszen a fülszöveg szerint a főhősnő élete is bajba kerül.
Végül került is, mivel a két főszereplő összefogott, hogy megtudja, ki ölte meg a lord apját, s Kitty mint újságíró áhítozik az ilyen rejtélyek után. De közel is kerülnek egymáshoz érzelmileg. Először barátok lesznek, majd mindketten érzik, hogy itt sokkal többről van szó, de a nem engednek önmaguknak, amíg le nem zárják az ügyet. Van benne egy-két veszekedés, hajbakapás is, ahogy ez az ilyen és ehhez hasonló történetekben lenni szokott, de végül bevallják egymásnak azt a bizonyos nagybetűs szót.
A regény befejezése több izgalmat tartogat, mikor a lány eltűnik, mivel foglyul ejtik, s a félőrült lord felkutatja. Kitty-vel jól elbánnak az erőszakos gorillák, így az sem biztos, hogy túléli, de végül mindketten megmenekülnek, s a férfi megkéri a lány kezét, s végre egymáséi lesznek, ahogy ez az ilyen és... na tudjátok.
Összességében jó volt elolvasni, de azért az is jó volt, hogy nem volt hosszabb. Nem az a kifejezett stílus, amit kedvelek (gondolok itt például Sandra Brownra vagy Cynthia Parkerre). S lehet, hogy a rövid terjedelem miatt volt a sietség, de számomra néha kidolgozatlanok voltak a jelenetek. Mondhatnám, hogy annyi izgalom sem volt benne, mint amennyit vártam, mivel csak a végén kerültek mindketten bajba, előtte meg csak egyszer-kétszer volt olyan rész, amikor majdnem lebuktak valami olyanban, ami veszélyes (például betörtek egy gyárba). Ezekben a részekben viszont az olvasó a két főhős közötti viszonyra koncentrálhat, mely olykor mókás vagy éppen viharos.
A szerzőről annyit, hogy valójában magyar származású, s ő is végzett újságíróiskolát. Nálam talán ez is oka, hogy annyira nem lett klasszis a könyv, mivel valahogy ritkán olvasok magyar íróktól. Pedig talán kéne, de azért más a stílus...

Szereplők:
Kitty Clarke, újságírónő
Bruce, Kitty főnöke
Lord Roderick Milton 'Rick' Nottingham, gazdag arisztokrata, gyárigazgató, volt politikus
Margery, Rick házvezetőnője
Mr. Benton, gyárigazgató
Johnson, Benton jobbkeze
Bobby, Benton egyik verőlegénye