World of Books A könyvek világa

Ha minden igaz, örülhetnek a Stephen King rajongók. Bár egyre-másra jelennek meg regényei, a várhatóan 2013-ban megjelenő Doctor Sleep című könyve egy igazi csemege lesz, ugyanis a nagy sikert aratott Ragyogás folytatásának ígérkezik.
Az 1977-ben megjelent Ragyogás (The Shining) megismertetett minket a Torrance családdal és az Overlook (Kilátó) Hotellel. Ha még emlékszünk rá - és miért ne emlékeznénk? - Daniel Torrance egy telekinetikus képességgel rendelkező kis srác volt, s ezt a képességet nevezték "ragyogás" -nak.
A Doctor Sleep-ben azonban már nem gyerek, hanem középkorú férfi, aki a múlt árnyékától menekülve (túlélte a szörnyű epizódot a szállodában, amikor édesapja meg akarta ölni gonosz erők irányítása alatt) letelepszik egy New-Hampshire-i kisvárosban, ahol egy idősek otthonában vállal állást. Megmaradt erejével segít az idős embereknek a végső órákban. Ő lesz "Doctor Sleep".
Az idill azonban nem tart sokáig, mint ahogy az Stephen King könyveiben lenni szokott. Dan megismerkedik egy 12 éves lánnyal, Abra Stone-nal, aki olyannyira "ragyog", amilyet még maga Dan sem látott. A lányt üldözik képessége miatt, s Dan elhatározza, hogy segít neki megmenekülni a The True Knot nevű csoport elől. A tagok keresik az olyan embereket, mint Abra vagy Dan, és bár úgy néznek ki, mint bárki más, ők ketten tudják, hogy halhatatlanok, a "ragyogás" ad nekik energiát, és ha elkapnak egy ilyen képességgel rendelkező gyereket, szép lassan halálra kínozzák.
Szép, szép... Én szívesen elolvasnám, bár nekünk azért még egy kicsivel többet kell majd várnunk a könyv megjelenésére. Addig is, hogy ne unatkozzunk, el lehet olvasni még egyszer A ragyogást (aki már rég olvasta); aki pedig még nem tette meg, de szeretné, ideje, hogy elkezdje.

Stephen Edwin King 1947. szeptember 21-én, a Maine államban levő Portlandben született. Amerikai író, aki főleg horror és misztikus témájú könyveivel vált ismerté.
Nellie Ruth Pillsbury és Donald Edwin King gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja 1949-ben otthagyta a családot, és soha nem tért vissza. Ez az emlék sokáig nyomasztotta Kinget.
Stephen 7 évesen kezdett történeteket írni. Mindig is vonzotta ez a fajta agymunka. Miután nagynénje házában talált egy dobozt, tele horror- és sci-fi könyvekkel, megtudta, hogy annak idején az apja is rajongott az ilyen történetekért, sőt ő maga is írogatott. Első novelláját a Comics Review nevű újság adta ki, I was a Teenage Grave Robber (Fiatal sírrabló voltam) címmel. Két évvel később, 1967-ben a Startling Mistery Storiesnak küldte el a The Glass Floor (Az üvegpadló) című írását, amelyet meg is jelentettek.
King 1966-ban végezte el a középiskolát, és tanulmányait a Maine-i Egyetemen folytatta, Orontóban, természettudományi karon. Ekkoriban a könyvtárban dolgozott, és itt találkozott Tabitha Spruce-szal, akivel 1970-es lediplomázása után egy évvel összeházasodtak.
Stephen King első regénye a Carrie volt, és amikor megírta, feleségével nehéz anyagi körülmények között éltek. Mindkettőjüknek volt munkája, de ennek ellenére küszködtek. Tabby sokat bátorította férjét, hogy ne ne hagyja porosodni az elkezdett kéziratot. A Doubleday 1974-ben adta ki, és egyből sikeres lett. Még a filmes jogok is hamar elkeltek. A Carrie-t követte a Salem' s Lot (Borzalmak városa), illetve a Shining (A ragyogás), amelyeket szintén megfilmesítettek. Utóbbit Stanley Kubrick, és bár a film nagy siker lett, maga a szerző nem volt erről meggyőzve.
1978-ban jelent meg első novelláskötete, Night Shift (Éjszakai műszak) címmel, majd még ugyanebben az évben leghosszabb írása a The Stand (Végítélet). 1979-ben először publikált a Richard Bachman néven, s ebből lett a The Long Walk.
1981-ben elkészítette a horrorművekről és horrorfilmekről szóló írását, amely a Danse Macabre címet kapta. Még ezen évben megjelent második Bachman-könyve. A későbbiekben még volt néhány ezen a néven futó regénye, de egy férfi rájött, hogy Bachman és King ugyanúgy ír, és élt is a leleplezés lehetőségével.
Egy évvel később adták ki a The Dark Tower I - The Gunslinger (A Setét Torony I - A harcos) című fantasy regényét, amely később egész sorozattá bővült (7 kötet).
Kingnek sorra jelentek meg művei, köztük az 1985-ös Skeleton Crew (Csontkollekció) című novelláskötet.
Könyvei legtöbbje bestseller lett. Nagy sikert aratott a 6 rövid kötetes The Green Mile (A halálsoron) című művével.
Míg King ontotta magából a regényeket, addig azokat a filmrendezők megfilmesítették, s ezeknek kritikája igencsak változatos. King az egyik novellájából készült Maximum Overdrive (Maximális túlhajtás) című filmet maga rendezte. Saját elmondása szerint élvezte a forgatást, bár a film nem lett nagy siker. Emellett mindig is szívesen vállalt kisebb szerepeket a könyveiből készült produkciókban.
Stephen King feleségével, Tabbyvel boldog házasságban él, Bangorban, Maine-ben. Mondhatni ez a kedvenc helye; itt játszódik legtöbb regényének cselekménye. Egy hatalmas házban laknak, amelyet kerítés vesz körül, és a kapu egy pókot ábrázol. Tabithának és Stephennek három gyermeke született: Naomi Rachel King, Joseph Hillstorm King (Joe Hill néven publikált író) és Owen Philip King. King, ha nem ír, akkor a családjának és a zenélésnek szenteli idejét.
1999-ben King balesetet szenvedett, amely kis híján halálos volt. Éppen futott az út szélén, amikor egy férfi elgázolta a furgonjával. Szerencsére Stephen túlélte, és bár hosszú kezelések árán, de felépült.
2005-óta is átlagban két könyve jelenik meg évente, mint a Cell (A mobil), a Lisey's Story (Lisey története), a Blaze (Richard Buchman néven), vagy a Duma Key. 2008-ban jelent meg Just After Sunset (Napnyugta után) című novelláskötete. Műveiért több díjat is hazavihetett 1987 és 2011 között.

Művei:

Regények:

Stephen King néven:
Carrie (Carrie; 1974)    
'Salem's Lot (Borzalmak városa; 1975)
The Shining (A ragyogás; 1977)
The Stand (Végítélet; 1978)
The Dead Zone (Holtsáv; 1979)
Firestarter (A tűzgyújtó; 1980)
Danse Macabre (Danse Macabre; 1981)
Cujo (Cujo; 1981)
The Dark Tower: The Gunslinger (A Setét Torony - A harcos; 1982)
Christine (Christine; 1983)    
Pet Sematary (Állattemető; 1983)
Cycle of the Werewolf (Ezüst pisztolygolyók; 1983)
The Talisman (A talizmán; 1984; Peter Straubbal)
It (Az; 1986)
The Eyes of the Dragon (A sárkány szeme/A szem; 1987)
The Dark Tower II - The Drawing of the Three (A Setét Torony II - A hármak elhívatása; 1987)
Misery (Tortúra; 1987)
The Tommyknockers (Rémkoppantók; 1987)
Nightmares in the Sky (1988)
The Dark Half (Halálos árnyék; 1989)
The Stand: The Complete & Uncut Edition (1999)
Four Past Midnight (A napkutya; 1990)
The Dark Tower III - The Waste Lands (A Setét Torony III - Puszta földek; 1991)
Needful Things (Hasznos holmik; 1991)
Gerald's Game (Bilincsben; 1992)
Dolores Claiborne (Dolores; 1992)
Nightmares & Dreamscapes (Rémálmok és lidércek; 1993)
Insomnia (Nem jön szememre álom; 1994)
Rose Madder (A két Rose; 1995)
The Green Mile (A halálsoron; 1996)
Desperation (Rémület a sivatagban; 1996)
The Dark Tower IV: Wizard and Glass (A Setét Torony IV - Varázsló és üveg; 1997)
Bag of Bones (Tóparti kísértetek; 1998)
Storm of the Century (1999)
The Girl Who Loved Tom Gordon (Tom Gordon, segíts!; 1999)
Secret Windows (Titkos ablak, titkos kert; 2000)
Dreamcatcher (Álomcsapda; 2001)
Black House (A fekete ház; 2001; Peter Straubbal)
From a Buick 8 (2002)
The Dark Tower V - Wolves of the Calla (A Setét Torony V - Callai farkasok; 2003)
The Dark Tower VI - Song of Susannah (A Setét Torony VI - Susannah dala; 2004)
The Dark Tower VII - The Dark Tower (A Setét Torony VII - A Setét Torony; 2004)
The Colorado Kid (A coloradói kölyök; 2005)
Cell (A mobil; 2006)
Lisey's Story (Lisey története; 2006)
Duma Key (Duma Key; 2008)
Under the Dome (A Búra alatt; 2009)
Blockade Billy (2010)
11/22/63 (2011)
The Dark Tower - The Wind Through the Keyhole (2012)
Doctor Sleep (2013)
Joyland (2013)

Richard Bachman néven:
Rage (1977)
The Long Walk (1979)
Roadwork (1981)
The Running Man (A menekülő ember; 1982)
Thinner (Sorvadj el!; 1984)
The Regulators (A rendcsinálók; 1996)
Blaze (2007)

Novelláskötetek:
Night Shift (Éjszakai műszak; 1978)
Different Seasons (A remény rabjai; 1982)
Skeleton Crew (Csontkollekció; 1985)
Six Stories (1997)
Hearts in Atlantis (1999)
Blood and Smoke (1999)
Everything's Eventual (Minden haláli; 2002)
Just After Sunset (Napnyugta után; 2008)
Stephen King Goes to the Movies (2009)
Full Dark, No Stars (2010)

Egyéb művek:
Creepshow (1982)
The New Lieutenant's Rap (1999)
On Writing (2000)
The Plant (2000)
Faithful (2004; Stewart O'Nan-nel)
Ur (2009)
Mile 81 (2011)

London egyik előkelő színházában baljós előjelekkel folynak a Mabeth próbái. A színészek ugyan mindent elkövetnek, hogy elhárítsák a "rontást" - nem idéznek a darabból, a címét sem mondják ki, sőt babonából még azt is elkerülik, hogy nevén nevezzék a két főhőst - , mégis egyre több nyugtalanító esemény zavarja meg a legkülönfélébb személyi ellentétek miatt amúgy is feszültséggel terhes próbákat: hol egy levágott fej tűnik fel a legváratlanabb helyeken, hol az egyik boszorkány kellékzsákjából kerül elő egy lenyakazott patkánytetem, hol egy furcsa helyre letett kard okoz fájdalmas balesetet; s a baljóslatú előjeleknek mintegy betetőzéseképpen valaki egy névtelen levelet csempész a színház titkárának az asztalára: "Gyilkos fia a társulatában."
A rossz előjelek ellenére a premier eget verő siker. VÉGRE! MAKULÁTLAN MACBETH!, lelkendezik a kritika. A darab hetekig megy táblás házakkal, mígnem az egyik előadáson bekövetkezik a katasztrófa...
A nézőtéren éppen ott ül Alleyn főfelügyelő a Scotland Yardról. Azonnal kezébe veszi a nyomozást. Nincsen könnyű dolga, hiszen jóformán mindenki gyanús, s mindenkinek megdönthetetlen alibije van. S a nyomozás már-már vakvágányra fut...
A Fény kialszik! az 1982-ben elhunyt Ngaio Marsh utolsó regénye. Az írónő, akit az angol detektívregény-irodalom legnagyobbjai közt tartanak számon, de aki egyben színésznő és rendező is volt, mesteri tudással és lenyűgöző terepismerettel bontja ki izgalmas, makulátlan logikával felépített, némi elegáns iróniát sem nélkülöző, s a kulisszák világába is élményszerű bepillantást engedő történetét.

Emlékszem, az egyik antikváriumban véletlenül akadt kezembe Ngaio Marsh ezen könyve, eredeti címén Light Thickens, s mivel korábban már hallottam a nevét, megvettem. Utolsó könyvét olvastam legelőször, de nem baj. Azt mondom, élvezhető volt, bár azt nem állítanám, hogy a legjobb klasszikus krimi. A könyv hátlapján ugyan olvastam, hogy a regény a Machbeth próbáival kezdődik, de arra azért nem gondoltam, hogy több mint a feléig nem is hal meg senki. Még olvastam, olvastam, de azon gondolkodtam, mikor történik gyilkosság, és ki lesz az áldozat. Lehet, hogy pont ez volt a cél, de szerintem ez necces dolog, mert hajszálra voltam attól, hogy félretegyem a könyvet. Valószínűleg az mentette meg ettől, hogy tényleg "mesteri tudással és lenyűgöző terepismerettel" lett megírva a színházi világról szóló rész. Emellett a szereplők is érdekesek voltak, sokszínűek, és nem utolsó sorban humorosak. Miután a regény részletesebben is bemutatta őket, és a "legkülönfélébb személyi ellentétek" -et, lehetett sejteni, hogy ki fog meghalni. A halálnem pedig stílszerű, és a színpadon, előadás közben történő gyilkosság is hatásos.
Miután végre meg volt az áldozat, lehetett találgatni, ki tette, és megismerhettem (végre) Roderick Alleyn főfelügyelőt, aki szimpatikus egy figura volt, de azért meg kell említenem, hogy nem lett a kedvenc detektívem. Természetesen Fox felügyelővel sikerül kibogozniuk a szálakat, bár egy gyerek is rájön magától, ki volt a tettes, talán kicsivel hamarabb is, mint a sokat tapasztalt rendőrök.
A regény színházi része tényleg élvezhető, főleg annak, aki maga is érdeklődik az ilyesmi iránt. Mindent összevetve kellemes olvasmány volt, de aki a pörgő eseményeket, és a bravúros nyomozást kedveli, inkább ne kezdjen bele. Ennek ellenére a gyilkosságot megelőző történések, mint a levágott fejek (megjegyzem, műfejekről van szó), meg a babonás vagy éppen hóbortos színészek miatt is élvezhető.

Kiadás éve: 1982
Kiadó: William Collins Sons, Glasgow
Kiadás éve hazánkban: 1990
Hazai kiadó: Európa Könyvkiadó, Budapest

Szereplők:
Peregrine Jay, a Dolphin Színház és a Macbeth rendezője
Emily Jay, Peregrine felesége
Crispine, Robin, Richard Jay, Peregrine és Emily fiai
Annie, Jay-ék szakácsnője
Doreen, Annie lánya
Dougal Macdougal, színész: Macbeth
Margaret Mannering, színész: Lady Macbeth
Simon Morten, színész: Macduff
Nina Gaythorne, színész: Lady Macduff
Norman King, színész: Duncan király
Edward King, színész: Malcolm
Gaston Sears, színész: Macbeth szárnysegéde
William Smith, színész: Macduff fia
Rangi, Wendy, Szöszi, színészek: a három boszorkány
Jeremy Jones, a Dolphin díszlettervezője
Winter Morris, a Dolphin gazdasági igazgatója
Mrs. Abrams, titkárnő a Dolphinnál
Bob Masters, színpadmester
Charlie, helyettes színpadmester
Ernie, kellékes
Dadus, Miss Mannering öltöztetőnője
Mrs. Smith, William édesanyja
Marcello, restaurátor
Roderick Alleyn, a Scotland Yard főfelügyelője
Fox, a Scotland Yard detektívfelügyelője
Thompson, nyomozó őrmester
Bailey, nyomozó őrmester
Sir James Curtis, boncolóorvos

Edith Ngaio Marsh 1895. április 23-án született új-zélandi krimiírónő és színházi rendező volt, akit csak Ngaio Marsh-ként ismernek. Christchurch-ben, Új-Zélandon látta meg a napvilágot. Apja elhanyagolta bejelenteni születését egészen 1900-ig, így lehet némi bizonytalanság a pontos dátumban.
Marsh tanulmányait a St. Margaret Kollégiumban végezte, Christchurch-ben, ahol az alapítvány növendéke volt. Ezután festészetet tanult a Canterbury Művészeti Főiskolán, mielőtt csatlakozott volna Allan Wilkie társaságához, mint színésznő, és bejárta Új-Zélandot. 1928-tól Új-Zéland és az Egyesült Királyság között ingázott.
A nemzetközileg is ismert írónőnek 32 detektívnovellája jelent meg, 1934 és 1982 között. Dorothy L. Sayers, Margery Allingham és Agatha Christie mellett ő volt az egyik a "Krimi királynői" közül. Megteremtette Roderick Alleyn alakját, az úriember detektívét, aki a Metropolitan Police alkalmazásában állt Londonban. Emellett számos regénye tartalmazta két kedvencét, a színházat és a festészetet. A következőkben a színházi élet áll a középpontban: Enter a Murderer, a Vintage Murder, az Overture to Death, az Opening Night, a Death at the Dolphin és a Light Thickens, illetve a Final Curtain és a False Scent. Az I Can Find My Way Out című rövid története is a színészet világába kalauzolja el az olvasókat, illetve a korábbi Jupiter Case. Ebben Alleyn feleségül vesz egy festőt, Agatha Troy-t, akivel egy nyomozás során ismerkedett meg (Artists in Crime), s aki néhány későbbi regényében is feltűnik.
Marsh legtöbb története Angliában játszódik, de akad pár olyan is, amely Új-Zélandon (Vintage Murder, Colour Scheme, Died in the Wool).
Az írónő életében mindig is nagy szerepet játszott a színház. 1942-ben készített egy modern Hamlet előadást a Canterbury Főiskola Drámaegyesületének, és 1969-ig több Shakespeare produkciót is alkotott. 1944-ben a Hamlet és az Othello színdarabokkal turnéztak Új-Zélandon. 1949-ben újabb turnéra indult Ausztráliába Dan O'Connor vállalkozó vezényletével, az Othello egy új változatával és egy Pirandello nevű olasz rendező Six Characters in Search of an Author című darabjával.
A Canterbury Egyetem Ngaio Marsh Színházat alapított a tiszteletére, amely 430 férőhelyes lett.
Ngaio Marsh sohasem ment férjhez és nem születtek gyerekei. 1965-ben publikálta önéletrajzi könyvét Black Beech and Honeydew címmel. Egy évvel később lovaggá ütötték, így megkapta a 'Dame' címet. Halála 1982. február 18-án következett be. Cashmere Hills-i otthonát múzeummá alakították.
2010-ben a Dame Ngaio Marsh Trust elnevezésű társulás létrehozta a Legjobb Bűnügyi Történet díját, amelyet évente osztanak. Az létrehozás évében három döntős volt: Neil Cross a Capturedért, Vanda Symon a Containmentért és Alix Bosco a Cut and Run-ért. Végül utóbbi nyerte el a díjat.
Mint ahogy Agatha Christie műveiből, úgy Marsh regényeiből is készítettek filmeket. Négy Alleyn-történetet adaptáltak televízióra Új-Zélandon, melyeket 1977-ben sugároztak. További kilenc történet került bele a The Inspector Alleyn Mysteries című sorozatba, amelyet a BBC sugárzott 1993 és '94 között.

Művei:

Regények:
A Man Lay Dead (1934)
Enter a Murderer (1935)
The Nursing Home Murder (1935)
Death in Ecstasy (1936)
Vintage Murder (1937)
Artists in Crime (1938)
Death in a White Tie (1938)
Overture to Death (1939)
Death at the Bar (1940)
Surfeit of Lampreys/Death of a Peer (1941)
Death and the Dancing Footman (1942)
Colour Scheme (1943)
Died in the Wool (1945)
Final Curtain (1947)
Swing Brother Swing/A Wreath for Rivera (1949)
Opening Night/Night at the Vulcan (1951)
Spinsters in Jeopardy/The Bride of Death (1954)
Scales of Justice (1955)
Off With His Head/Death of a Fool (1957)
Singing in the Shrouds (1959)
False Scent (1960)
Hand in Glove (1962)
Dead Water (1964)
Death at the Dolphin/Killer Dolphin (1967)
Clutch of Constables (1968)
When in Rome (1970)
Tied Up in Tinsel (1972)
Black As He's Painted (1974)
Last Ditch (1977)
Grave Mistake (Aki másnak vermet ás; 1978)
Photo Finish (Célfotó; 1980)
Light Thickens (Fény kialszik!; 1982)

Novellák:
Death on the Air (1936)
I Can Find My Way Out
Chapter and Verse: The Little Copplestone Mystery
Roderick Alleyn
Portrait of Troy
The Hand in the Sand
The Cupid Mirror
A Fool about Money
Morepork
Moonshine
Evil Liver
My Poor Boy (1959)

Egyéb művek:
Black Beech and Honeydew (1965)
New Zealand (1968)
Singing Land (1974)

Október 30-a az angolszász világban a gyerekek ünnepe. Mindenszentek előestéjén partykat rendeznek mindenfelé, és a fiatalok jelmezbe öltözve régi, babonás szokások felelevenítésével, bűvészkedéssel, társasjátékokkal múlatják az időt.
Ki gondolná, hogy egy ilyen ártatlan összejövetel gyilkosság helyszínévé válhat.
Pedig ez is megtörténhet, ha valaki mindenáron ki akar tűnni a többiek közül, ha feleslegesen kotyog, ha olyasmivel henceg, ami már nem játék.
S a bűntény bekövetkezik. Az ünnepség esetté válik, s a vendégből, Mrs. Oliverből - bűnügyi történetek híres szerzőjéből - botcsinálta nyomozó lesz. Nem akárki a segítőtársa. Hercule Poirot, az emberi lélek rejtelmeinek neves ismerője igyekszik kibogozni a titokzatos gyilkosság múltba vesző, szövevényes szálait.

A nemrég elmúlt Halloween jegyében elolvastam ezt a regényt, mely már régóta a polcomon "porosodott". Még nem volt érkezésem nekikezdeni, de most, hogy itt volt az alkalom, kézbe vettem. Arra gondoltam, hogy valami halloweeneset kellene olvasnom, mivel néhány ilyen témájú filmet megnéztem, de akkor már olvasni is jó lenne. Tudtam, hogy van egy ilyen könyvem, rémlett, hogy ez az Agatha Christie kötet ehhez az ünnephez kapcsolódik. Igazam is lett: a borítóján ott volt a töklámpás.
Meg kell, hogy mondjam, tetszett a könyv. Felüdülés volt kicsit mást olvasni, mint amiket mostanában olvastam. Angolok történet, Poirotval a főszerepben, mi kell még? Én annó nem kedveltem a Poirot regényeket, de mondjuk ez a tv-sorozatnak volt "köszönhető". Aztán a későbbiekben mégis rávettem magam, hogy megnézzem néhány epizódját. Bár inkább Sherlock Holmes párti vagyok, azért tetszett, mert rajongok a krimiért. Ezután vettem kezembe a Gyilkosság az Orient Expresszen és a Halál a Níluson című regényeket (előbbit valójában a film megnézése után). Mindkettő elnyerte a tetszésemet, tehát már tudtam, mire számíthatok ebben a regényben. Viszont elég régen olvastam már Christie-t, így kicsit meglepődtem, mert elég mókás volt az egész történet, és a nyelvezet. Tetszett Poirot és Mrs. Oliver karaktere, de rengeteg más szereplő is volt benne.
Az írónő az Ellopott gyilkosságban (eredeti címén Hallowe'n Party) - mint ahogy az lenni szokott - több lehetséges tettest is felvonultat. Poirot régi barátja, Mrs. Oliver menti ki az unalomból, amikor elmeséli neki, mi történt azon a Halloween party-n, amin részt vett nemrég újdonsült barátnője, Judith Butler vendégeként. Mrs. Butlernél és lányánál szállt meg, és amikor a város egy "tisztelt" lakója, Rowena Drake megrendezte a gyerekek mulatságát, Mrs. Oliver is "segített" az előkészületekben. Többen voltak ott a készülődésnél, és magán a party-n is, persze nagyon sok gyerek, főleg 12-13 évesek. Az egyik lány, Joyce Reynolds az előkészületek közben szóba elegyedett Mrs. Oliverrel, mivel köztudott volt, hogy ő krimiket ír. A hencegő kislány hirtelen azzal állt elő, hogy ő látott egy gyilkosságot, csak korábban még nem tudta, hogy az az volt. Nemrég azonban valamitől megvilágosodott, és rájött, egy bűntettet látott. Akkor azonban senki sem hitt neki, még Mrs. Oliver sem. Ő csak akkor ismerte meg a lányt, de már tudta, hogy szeret nagyot mondani. Később azonban, a party végén Joyce-ot holtan találták: valaki a könyvtárszobában belenyomta a fejét egy vízzel teli vödörbe. Mrs. Olivernek eszébe jutott Poirot, és elmeséli neki a történteket. Együtt mennek nyomozni Woodleigh Commonba, és lesz még segítőtársuk: Spence, aki volt rendőr-főfelügyelő. Ő segít megszerezni a rendőrségi információkat, meg a város lakóival kapcsolatosakat. De ott van még Spence nővére is, aki régebb óta lakik a városban, s Poirot sok embert kikérdez, aki ott volt a party-n és/vagy az előkészületeknél. Mindenki egyöntetűen azt mondja, hogy Joyce hencegő kislány volt, még a legjobb barátnője, Miranda Butler is hasonlóan vélekedik róla. Poirot és Mrs. Oliver azonban most már hisz abban, hogy a lány tényleg látott valamit, nem feltétlenül súlyos bűnügyet, lehetett az baleset, vagy veszekedés is. Poirot ebbe az irányba kezd kutakodni, s rálel három érdekes "bűnügyre" is, mely a városban történt: az öreg hölgy, Mrs. Llewellyn-Smythe halála (a bűnügy a végrendeletével kapcsolatos), a fiatal ügyvédbojtár, Lesley Ferrier megkéselése és Jenet White tanítónő megfojtása. Poirot mindhárom ügyben kérdezősködik a város lakóitól, hiszen egy kis közösségben gyorsan szállnak a hírek és a pletykák. Előkerül egy másik fiatal lány, Olga Seminoff neve is, aki Mrs. Llewellyn-Smythe-r vigyázott, vagyis au pair-lány volt. Olgát vádolták annak idején az öreg hölgy végrendeletének meghamisításával, de mostanra nyomtalanul eltűnt. Poirot sejti, hogy valamely bűnügy összefügg Joyce halálával, és megpróbálja kideríteni, csakhogy közben történik még egy gyilkosság...
Többet inkább nem árulok el. Aki szereti Agatha Christe-t, Hercule Poirot-t, s az angol krimiket, akkor annak el kell olvasnia, mivel kellemes szórakozást nyújt. Nem azt mondom, hogy letehetetlen regény, de az embert egy ideig leköti, s alig várja, hogy kiderüljön végre, ki a gyilkos. Mivel több lehetséges tettes van, nehéz a választás, én is csak találgattam olvasás közben, bár a valódi tettes nem volt éppen szimpatikus. A mű végén természetesen mindenre választ kapunk, Poirot tolmácsolásában minden apró (vagy éppen életbevágó) titokra fény derül. S nem utolsó sorban a regény foglalkozik a gyilkossá válás lehetséges okaival, folyamatával, ami nekem nagyon tetszett, mert érdekel a pszichológia. Csak egyedül az volt furcsa, hogy Poirot elég sok tanácsot és vélemény kért, olyan emberektől is, akiknek igazából alig volt közük az esethez. De hát mondjuk ők voltak a városka lakói, s Poirot csak a gyilkosság után érkezett.

Szereplők:
Hercule Poirot, belga magándetektív
Ariadne Oliver, bűnügyi regények szerzője, Poirot barátja
Judith Butler, Woodleigh Common lakója, Mrs. Oliver barátnője
Rowena Drake, Woodleigh Common lakója, a Halloween party főszervezője
Joyce Raynolds, Woodleigh Common
Elizabeth Whittaker, tanítónő Woodleigh Commonban
George, Poirot inasa
Spence, volt rendőr-főfelügyelő, Poirot barátja
Mrs. Reynolds, Joyce anyja
Leopold Reynolds, Joyce öccse
Ann Reynolds, Joyce nővére
Elspeth McKay, Spence húga
Nicholas Ransom, Woodleigh Common lakója
Desmond Holland, Woodleigh Common, Nicholas legjobb barátja
Dr. Ferguson, orvos Woodleigh Commonban
Miss Emlyn, a város iskolájának igazgatónője
Michael Garfield, a "Kőfejtő Kert" megtervezője
Miranda Butler, Judith Butler lánya, Joyce barátnője
Mr. Jeremy Fullerton, a Fullerton, Harrison és Leadbetter ügyvédi iroda vezető cégtársa
Mrs. Goodbody, Woodleigh Common lakója, aki a Halloween party kisegítője és "boszorkánya" volt
Harriet Leaman, Mrs. Oliver titokzatos látogatója, Mrs. Llewellyn-Smythe végrendeletének állítólagos szignálója