World of Books A könyvek világa

Mostanában a Keszthelyi Tibor által szerkesztett A krimi (Gondolat; 1985) című könyvét forgatom. Elég régi kiadás, mint azt láthatjátok, '85-ös, viszont érdekes felvetéseket találni benne.
Mindig is az volt a véleményem, hogy a "krimi" mint műfaj rengeteg féle lehet, s ezen válogatás is megmutatja ezt. Megkülönböztet a "krimin" belül bűnügyi, rendőrségi, gyilkossági, hátborzongató történeteteket. És tény, hogy nehéz rámondani egy könyvre, hogy "na ez most egy krimi", mivel manapság létezik jogi krimi, sőt romantikus krimi is. Vannak olyan írók, akik kezdetben a romantika műfajába merültek el, de később váltottak a "krimire", de sokan ezután vegyítették a kettőt. Gondolok itt például Nora Robertsre, Iris Johansenre és Erica Spindlerre. Ők nagy művelői ennek a vegyítésnek, és én a magam részéről ezeket a könyveket kedvelem a leginkább.
Emellett meg lehet említeni Kathy Reichst, akinek "Dr. Csont" könyvei világszerte ismertek, bár nálunk a sorozatnak eddig csak négy része jelent meg. Ezekben a regényekben központi téma az antropológia, hiszen maga Reichs is ezt a szakmát tanulta, művelte, és még manapság is tanítja tovább. Az ő könyveit talán A krimi által megnevezett rendőrségi történetekhez sorolhatnánk, mivel ezeknél a történeteknél egy csapat nyomozása a fontos, bár inkább lehetne egy új elnevezése, mivel ez nem fedi teljesen a valóságot. A központban a tudomány, a csontok vizsgálata áll, így lehetne mondjuk tudományos krimi. Ide sorolhatnánk még Iris Johansen Eve Duncan-sorozatát, melyben a főszereplő Eve szakmája törvényszéki szobrász, és a legtöbb regényben ennek a tudományágnak a segítségével jutnak el a gyilkoshoz. Emellett Johansen műveiben még több szerepet kap a szerelmi szál, hiszen a sorozat során Eve Duncan "szingliből" férjes asszony lesz. Johansen regényeiben azonban több tudományág is előjön, például a pszichológia.
Hasonlóan van ez Johathan Kellermannál, aki karrierjét pszichológusként kezdte. Később írta jó néhány könyvet, melyek többségének hőse Alex Delaware, aki gyermek pszichológus volt. S ahogy az már lenni szokott hasonló regényekben, neki is a segítségére van egy rendőr barát. Emellett Kellerman is remekül építi be történeteibe a szerelmi szálat.
A jogi krimik a másik kedvencem, mivel érdekel a jog és a büntetőügy. Kiváló példa ide Lisa Scottoline munkássága, aki Linda Fairsteinhez hasonlóan dolgozott is ebben a szakmában. Bár kétségtelen, hogy Fairstein nagyobb karriert futott be ezen a területen, mivel korábban manhattani kerületi ügyészhelyettes volt, sőt a szexuális bűnügyekkel foglalkozó osztály vezetője lett. Az ő hősnője Alexandra Cooper ügyész, aki általában egy életvédelmis nyomozó segítségével oldja meg az eseteket. Elvileg ő jogi alkalmazott, mégis mindig belekerül az ügyek sűrűjébe, s visszatérő kérdés: Alex és a nyomozó Mike Chapman miért nem kerülnek közelebb egymáshoz. Fairstein könyveiben is jelen van a szerelem, mint érzelem, de kevésbé kap helyet fordulatos nyomozás és jogi csűrés csavarás mellett, és a két főszereplő csak barát. Legalábbis amit nálunk olvasni lehet, abban még azok voltak...
Lisa Scottoline-nak nincs kifejezett sorozata, de sok könyvében kap főszerepet a jog, mint például a Végső fellebbezés (1994) és A törvény szőke őre (2006).
A krimi című könyv a detektívtörténetek között két csoportot különböztet meg. Egyik a rejtélyregény, melyben a a főhős bravúros ésszel oldja meg a bűnügyeket, a másik pedig a kemény krimi (hard boiled novel), ahol a kutató személy inkább a fizikai erejét használja, hogy elérje céljait. Az első csoportba tartozhat mondjuk Poiret vagy Sherlock Holmes, az utóbbiba pedig Philip Marlowe, Sam Spade vagy Travis McGee (John D. MacDonald hőse), s ezen karakterek kitalálóinak más regényei. Robert B. Parker híres Spenserjét is talán az utóbbi csoportba lehetne sorolni, mivel Marlowehoz hasonlóan magánnyomozó (ex-boxoló), de elég érzelmes. Lawrence Block Bernie Rhodenbarrja meg egyenesen irtózik a fegyverektől. Ha teheti inkább távol tartja magát tőlük, és nem is emlékszem, hogy verekedett volna a regényekben, de őt Sherlock Holmeshoz sem hasonlítanám.
A legtöbb "krimiben" nem lényeges, hogy a nyomozó személy rendőrség tagja legyen, bár sokszor az, mint például Harry Bosch (Michael Connelly hőse), Alex Cross (James Patterson hőse), Ben Tolliver (James Neal Harvey hőse), Whit Pynchon (Dave Pedneau hőse), Maggie O'Dell (Alex Kava hőse), Jane Rizzoli (Tess Gerritsen hőse), Adam Dalgliesh (P.D. James hőse) vagy Derek Strange és Terry Quinn (George Pelecanos hősei). Közülük és még sok más hős közül van aki nyomozó hadnagy, FBI-ügynök vagy éppen katonai nyomozó (Nelson Demille Paul Brennerje). Mindegy, de a rendőrség "hűséges" tagjai. Hűséges idézőjelben, mert van, akinek többször meggyűlt a baja a rendszerrel, amiben benne dolgozik (na nem a korrupció terén), például Harry Boschnak. Ő talán több osztályon dolgozott már, mint a többiek együttvéve. Emellett ahogy említettem, nem kell feltétlenül rendőrségi személynek lennie a bűnügyi regény főszereplőjének. Volt már például pszichológus vagy pszichiáter (Alex Delaware, Sidney Sheldon Judd Stevense), ügyvéd/ügyész, s egyéb bíróságon dolgozó személy (Sandra Brown Hammond Crossa, Lisa Scottoline Grace Rossija és Cate Fanteja, Alexandra Cooper, Michael Connelly Mickey Hellerje, Sidney Sheldon Jennifer Parkerje), magánnyomozó (Phillip Marlowe, Sam Spade, Spenser), akik általában kiugrottak eredeti foglalkozásukból - nyomozó - , mivel nem voltak megelégedve a rendszerrel vagy túl sok szabályt kellett volna betartaniuk, magánnyomozónő - igen, szerencsére ilyen is létrejött - (Sara Paretsky V.I. Warshawskija, P.D. James Cordelia Gray-e), újságíró/riporter (Sandra Brown Barrie Travise). Utóbbi szereplő Brown Exkluzív című regényében jelenik meg, s ez egy újabb csoportosításhoz vezet, a politikai krimihez. Talán még egy példát tudnék említeni, Sheldon A legszebb tervek/Az elnök szeretője című regényét, illetve David Baldacci könyveit (bár ezek jogi krimik is). Sok regényben volt már újságíró a főszereplő, bár ez inkább újságírónő, mivel ez a szakma közel állhat a rendőrség munkájához annyiban, hogy sokat kell kutatni egy-egy cikkhez, sőt létezik olyan is, hogy bűnügyi újságíró vagy riporter. Ezek mellett még nem hagyhatjuk ki az orvosokat, nővéreket sem (Robin Cook, Evelyn Marsh hősei). S volt még sok-sok fogalakozású főhős, aki különös kalandokba keveredett a törvénnyel az adóügyi nyomozótól, a tanáron át, egészen a színészig.
A rengeteg csoportosíts és karaktertípus mellett még meg kell említeni a kifejezetten fiatal olvasóközönségnek szóló krimiket, mint a Nancy Drew-sorozat, aki fiatal amatőr detektívlány. De ide tartozik még Meg Cabot Heather Wells-sorozata, melyben a szintén amatőr nyomozónőnek, Heathernek egy jóképű magánnyomozó a segítsége. Ez talán inkább a fiatal felnőtteknek szánt olvasmány, de mókás jelenetekkel tarkított.
Érdemes még szólni az idegfeszítő és a hátborzongató történetekről. Az idegfeszítő krimi inkább lágyabb, rejtélyes, ahol a hős hirtelen olyan helyzetbe csöppen, amiben még nem volt része, s a regény fokozza a félelmet s a feszültséget (Mary Higgins Clark művei). Az utóbbi csoport még izgalmasabb, inkább thriller, sőt pszicho-thriller, ahol váratlanok a fordulatok, és talán több gyilkosság is előfordul, azaz sorozatgyilkos garázdálkodik. Ide lehetne sorolni mondjuk Tess Gerittsen, Tami Hoag, vagy James Neal Harvey, Alex Kava regényeit, Michael Prescott Az árnyékvadász című művét.
Végső soron olyan sok csoport jött létre a "krimin" belül, és oly sok a keveredés, hogy már alig lehet követni. De a lényeg azt hiszen az, hogy akit vonzanak a bűnügyi, izgalmas, rejtélyes, nyomozós történetek, ahol mindig történik legalább egy gyilkosság, akkor az olvasson "krimit", legyen az bármely csoportja...