World of Books A könyvek világa

David Elliot Pedneau 1947. szeptember 28-án született Princetonban, Nyugat-Virginiában. Amerikai író, aki 1977 és '81 között bíró volt Mercer megyében. Emellett újságíró és rovatvezető volt a Bluefield Daily Telegraph és a Princeton Times nevű újságoknál. Van egy testvére, Judy Pedneau.
David 1963-ban jelentkezett a Princeton Középiskolába, s ez idő tájt kezdett zenélni. Pedneau később csatlakozott a Concord Főiskola tanulóihoz, s végül politológia és gazdaságtudományi szakon diplomázott. Itt ismerkedett meg Margie Thompsonnal, akit feleségül vett, és 1969-ben született egy gyermekük, Marc Elliot. A pár hamarosan elvált, de közeli barátok maradtak. 1975-ben Pedneau újra megnősült, Elaine Hawkinst vette el, és nekik is született egy gyermekük, Holly (1985). 1982-ben fia, Marc és volt felesége elköltöztek Raleighből, Észak-Kaliforniából Buena Vistába, Virginiába. Hillsboroban, Észak-Kaliforniában egy ittas vezető belerohant a Volkswagenjükbe, és mindketten meghaltak.
Élete utolsó éveit Dave Pedneau thriller regények írásával töltötte otthonában, Kegley-ben.
Az írás mellett helyi zenekarokban zenélt, mint a Melody Makers és a Red Coasts. 1990. december 12-én hunyt el Nyugat-Virginiában szívroham következtében.

Művei:

Whit Pynchon-sorozat:
D.O.A. - Dead on Arrival (Kómában született; 1988)
B.O.L.O. - Be on the Look Out (1989)
A.K.A. - Also Known As (1990)
A.P.B. - All Points Bulletin (Gyűlölet; 1991)
B. & E. - Breading and Entering (Körözés alatt; 1991)
N.F.D. - No Fair Deal (1992)

Egyéb regények:
Presumption of Innocence (1985)
Dead Witness (1987)

Lee Hawksként:
How Dear the Down (1990)

Marc Elliotként:
Nigth, Winter and Death (1990)

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

A Pisztolyzene (Gun Music) egy humoros történet volt, melyben Philip Marlowe megcsillogtatta cinizmusát. Emellett vezetett is a novella, haladt előre, gyors iramban. Izgalomban nem volt hiány, megint találkozhattam a női ármánykodással, de mint kiderül, a gyámoltalan nő mögött néha egy férfi is áll, aki a háttérben irányít.
Marlowe Loren D. Estleman elbeszélésében éppen megkapja aktuális megbízatása honoráriumát, amikor kap egy másikat: meg kell tudnia mibe keveredett egy fiatal tehetség, Christa Vine énekesnő és színésznő. A férje egy hírhedten sötét alak, és Carson Moldine aggódik érte, mint barát, és szeretné megtudni, miért utasított vissza mostanában szerepeket és miért felejti el folyton a szövegeit. Marlowe elvállalja a mellékest, és el is megy az elbűvölő színésznőhöz, de az azt mondja, nincs semmi gondja, és rövid úton megszabadul tőle, mivel el kell mennie. Marlowe azonban nem hagyja ennyiben, és követi a nőt. Annál is inkább, mert kutakodott egy kicsit jó detektívhez híven, s talált egy nemrégen elsütött pisztolyt az egyik fiókban. A magánnyomozó rátapad Miss Vine-ra, s tanúja lesz egy váltságdíjátadó ceremóniának, és a végén még le is ütik. Még az a szerencséje, hogy nem kapott nagyot a fejére, és hogy utoljára Bernie Ohlsszal beszélt, aki az ügyészségen dolgozik, ahol Marlowe is régen. Bernie megtalálta Marlowe-t, és agához téríti. Neki ezután lassacskán sikerül kitöltenie a hiányzó réseket, és majdnem összeáll a történet. El is megy ismét Christa Vine-hoz, és vallomásra bírja. A nő végül kénytelen színt vallani, és bár előveszi az ominózus fegyvert, azt nem használja Marlowe-n. Csakhogy van egy bökkenő: Miss Vine csak egyszer sütötte el a fegyvert, tehát férjét valaki más ölte meg. Valaki segíteni akart a nőnek, de a váltságdíj átadás álcája mindent elrontott, de biztos, hogy nem vették figyelembe Philip Marlowe elbűvölő logikáját.
Összességében jó volt a történet, és Marlowe ismét hírességek körében mozgott (mondjuk Los Angelesben nem is olyan nehéz ez), azonban mégsem mondanám, hogy teljesen tipikus chandleri történetet kaptam. A szerző egyébként több western történetet írt, és az Amos Walker detektívregényeket. Legközelebb Joyce Harrington Baby Grace megmentése lesz soron, ami megmondom őszintén kicsit lassan halad, és úgymond "szenvedés". De majd meglátjuk, ha befejeztem.

A Pisztolyzene szereplői:
Philip Marlowe, magánnyomozó
Carson Moldine, Marlowe megbízója
Christa Vine, énekesnő és színésznő
Sam Whiteside, Christa főnöke
Sonny Bloom, Christa férje, impresszárió és gengszter
Bernie Ohls, az ügyészség nyomozója
Gréta, Christa német szobalánya

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

Benjamin M. Schutz írótól ezelőtt még semmit nem olvastam, de egy csapásra megkedveltem a stílusát, és egy újabb humoros Raymond Chandler szerű Philip Marlowe történetet kaptam. Megérte elolvasni A fekete szemű szőkeséget (The Black-eyed Blonde), a novellakötet egyik legszórakoztatóbb írását, melyben fellelhető Marlowe magányossága is. A szerző az írás mellett a pszichológia tudományát művelte, és hazánkban nem igen jelent meg másik műve, de külföldön a Leo Haggerty magánnyomozó sorozatával vált ismerté.
A fekete szemű szőkeségből megtudhatjuk, Philip Marlowe miért nem vállal válási ügyeket. A történet úgy kezdődik, hogy a magánnyomozót felhívja egy nő, aki azt akarja, figyelje meg a férjét, aki minden valószínűség szerint megcsalja őt. Marlowe-nak egyébként is rossz éjszakája volt, s elég durván visszautasítja a felkérést. Ezután visszamegyünk a múltba; Marlowe belenéz a tükörbe, de már nem azt az arcot látja viszont, amit azelőtt, hogy Delano Stiles besétált az irodájába. Az elkeseredettnek tűnő férfi azzal kereste meg Marlowe-t, hogy a felesége eltűnt a gyermekükkel. A nyomozó azt válaszolja, mint mindig, jelesül hogy a válási ügyek nem az ő asztala, de Stiles nem a feleségét akarja, csak a gyermekét. Marlowe végül elvállalja az ügyet, s hamar meg is találja a nőt, a "fekete szemű szőkeséget". A nőnek sikerült pénzhez jutnia, hogy elmenjen a szülővárosába, és a gyermek is vele van. Marlowe megpróbálja visszatartani, de az megosztja vele férje valódi jellemét: Delano Stiles többször bántotta őt. Marlowe végül maga adja oda neki azt a pénzt, amit Stiles fizetett a megbízásért, és futni hagyja a nőt, de szerencsétlenségükre éppen megjelenik Stiles, akit korábban Marlowe értesített a fejleményekről. A férj nem is egyedül érkezik, hanem két gorillával, akiknél fegyver is van. Marlowe megpróbálja feltartóztatni őket, az egyiknek azonban sikerül kilőnie Marlowe kocsiját, amivel a nő és a gyerek menekültek. Az autó balesetet okoz, és a két szülő keserves sírása belehasít Marlowe szívébe. Hát ezért nem vállal Philip Marlowe válási ügyeket...

A fekete szemű szőkeség szereplői:
Philip Marlowe, magánnyomozó
Delano Stiles, Marlowe megbízója
Monica, Stiles felesége
Brandon, Monica és Stiles fia

Edgar Allan Poe 1809. január 19-én született Edgar Poe néven Bostonban, Massachusettsben. Amerikai író, költő, szerkesztő, kritikus. Híres horror, fantasztikus és bűnügyi témájú írásairól.
Edgar árva volt, hiszen nagyon fiatal volt, amikor az édesanyja meghalt, s az apja elhagyta a családot. Második gyermekként született; anyja Elizabeth Arnold Hopkins Poe színésznő volt, apja pedig David Poe, Jr. színész. Két testvére volt: bátyja, Willam Henry Leonard Poe és húga, Rosalie Poe. John és Frances Allan vették magukhoz, s Richmondba, Virginiába vitték, de formálisan sosem fogadták őt örökbe. Az Allan család 1815-ben Angliába hajózott, és Edgar Irvineben, Skóciában járt gimnáziumba (de csak egy rövid ideig, mivel '16-ban visszatértek Londonba). 1817 nyaráig Chelseaben tanula egy bentlakásos iskolában. Ezt követően belépett John Bransby tiszteletes Manor House School elnevezésű iskolájába, London Stoke Newington kerületében. 1820-ban költözött vissza Virginiába, s felvették a Virginiai Egyetemre, de csak egy félévet töltött ott a pénzhiány miatt. 1825-ben John Allan nagybátyja, William Galt meghalt, s egy hatalmas birtokot hagyott Edgarra. Az örökölt vagyonból Poe vásárolt egy házat Moldovában. Még az egyetemre járt, amikor eljegyzett egy Sarah Elmira Royster nevű lányt, de később megszakadt a kapcsolatuk.  Poe útjai különváltak az Allan családétól is, mivel szerinte John Allan nem adta meg a szükséges támogatást a számára. Ezután nem érezte jól magát Rochesterben, főleg azután, hogy megtudta, Sarah Elmira feleségül ment egy Alexander Shelton nevű férfihoz. 1827-ben Bostonba költözött, és alkalmi munkákból tartotta el magát.
Ezután besorozták a hadseregbe, ahol az altiszti rangig vitte. Edgar A. Perry néven lépett be, és azt állította, 22 éves, pedig csak 18 volt. Írói karrierje névtelenül kiadott versgyűjteménnyel kezdődött: Tamerlane and Other Poems (1827). Ekkoriban felvette a Henri Le Rennet álnevet. Első könyve nem sok figyelmet kapott. Amikor már öt évet töltött a hadseregnél, elege lett belőle, s felfedte valódi nevét. Ekkor felettese írt egy levelet John Allannek, de az nem válaszolt. 1829-ben Frances Allan elhunyt betegség miatt, s Poe elment a temetésére is. Talán felesége halála meglágyította John szívét, és elment a West Point-i Katonai Akadémiára. Végül 1929-ben bocsátották el a hadsereg kötelékéből, s ő egy időre Baltimoreba ment, ahol rokonoknál lakott. Még ebben az évben Poe megjelentette második könyvét Al Aaraaf, Tamerlane and Minor Poems címmel.
1930 júliusában Poe visszautazott West Pointban, és kadétnak jelentkezett. Még ez év októberében John Allan feleségül vette Louisa Pattersont, mely több veszekedéshez is vezetett John és Edgar között. Poe ezután végleg megszakította kapcsolatát a nevelőapjával. Úgy döntött, otthagyja West Pointot is, az által, hogy hadbíróság elé juttatja saját magát. Végül is oda került kötelességmulasztás és engedetlenség vádjával, és taktikája szerint azt vallotta: nem bűnös, amikor tudta, hogy így is elbocsájtják. 1831-ben elhagyta New Yorkot, és megjelentette harmadik könyvét egyszerűen Poems címmel. A könyvért kapott összegből adományozott a West Point-i diákoknak. Korábbi kiadott versei is megjelentek új köntösben. 1831 márciusában visszatért Baltimoreba nagynénjéhez, testvéréhez és unokatestvéréhez. Bátyja, Henry augusztus 1-jén elhunyt a túl sok alkohol fogyasztása miatt fellépő betegség következtében. Testvére halála után Poe úgy döntött, ideje nagy részét arra áldozza, hogy sikeres író váljon belőle, csakhogy ebben az időben a kiadók nem becsülték meg a szerzők jogait.
Poe ezután egyre inkább a próza felé fordult, és a következő néhány évben különböző irodalmi folyóiratokat, időszaki kiadványokat megjelentető kiadóknál dolgozott, s kezdett kialakulni saját irodalomkritikai stílusa. Munkája miatt kénytelen volt utazni egyik városból a másikba: Baltimore, Philadelphia, New York City. 1833-ban díjat nyert MS. Found in a Bottle című elbeszélésével. Megismerkedett néhány befolyásos személlyel, köztük Thomas W. White-tal, aki a Southern Literary Messenger szerkesztője volt Richmondban. Poe szerkesztőasszisztens lett a lapnál 1835-ben, de pár hét elteltével elbocsátották, mivel a főnöke rajtakapta, hogy ivott. '35-ben visszament Baltimoreba, ahol titokban feleségül vette Virginia Clemm-et, a 13 éves unokatestvérét. Poe ekkor 26 éves volt, és a lány a házassági anyakönyvi kivonaton 21 évesként szerepelt. Miután Poe ígéretet tett Whitenak, visszatérhetett a Messengerhöz, így Virginiával és anyjával Richmondba költöztek. Poe 1937-ig maradt az újságnál, s ez idő alatt több írást jelentette meg: verseket, kritikákat, könyvajánlásokat, elbeszéléseket. 1936-ban a nyilvánosság előtt is feleségül vette Virginiát.
1838-ban Poe elkészítette a The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket című regényét, mely széles körben ismertté vált. '39 nyarán Edgar Allan Poe szerkesztőasszisztens lett a Burton's Gentleman's magazinnál. Még ebben az évben megjelent Tales of the Grotesque and Arabesque című novellagyűjteménye két kötetben. Bár egy kisebb összeget keresett vele, a kritikák vegyesek voltak. Körülbelül egy évig maradt a Burton's-nél, majd asszisztensként helyezkedett el a Graham's magazinnál.
1842-ben felesége, Virginia a tuberkulózis jelenit kezdte mutatni, és ez rengeteg stresszt okozott Poenak, aki erősen ivott is. Otthagyta a Graham's magazint, majd később visszatért New Yorkba, és egy ideig az Evening Mirrornál dolgozott, mielőtt a Broadway Journal szerkesztője, majd teljes jogú tulajdonosa lett. Ebben az időben elidegenítette magát más szerzőktől. Henry Wadsworth Longfellowt például nyíltan plágiummal vádolta, de az sosem válaszol erre.
1845-ben Poe megjelentette The Raven (A holló) című költeménye, mellyel egycsapásra híres lett. '46-ban a Broadway Journal megszűnt, és Poe egy víkendházba költözött Fordham kerületbe, Bronxba. Két évvel később felesége elhunyt tuberkulózisban. Poe ezután azt tervezte, hogy saját újságot jelentet meg, The Penn címmel (később The Stylus lett belőle), de meghalt, mielőtt elkészülhetett volna. Felesége halála után Poe magányos lett. Egy költőnővel, Sarah Helen Whitmannal került szerelmi kapcsolatba, de ebből nem lett több, állítólag Poe alkoholizmusa és erőszakos viselkedése miatt, de bizonyíték szerint Whitman anyja lépett közben, mivel nem akarta, hogy összeházasodjanak. Ezután Poe visszatért Richmondba, ahol ismét kapcsolatot kezdett fiatalkori szerelmével, Sarah Elmira Roysterrel.
1949. október 7-én hunyt el Baltimoreban, de halálának oka ismeretlen. Október 3-án egy férfi talált rá az utcán mámoros állapotban. Több feltételezés is volt, miszerint halálát alkohol, agyi trombózis, kolera, drogok, szívproblémák, veszettség, öngyilkosság, szifilisz, epilepszia, tuberkulózis, és egyebek okozták. Edgar Allan Poe richmondi otthonából múzeumot alakítottak ki, hasonlóan baltimore-i házából.

Művei:

Novellák:
Metzengerstein (1832)
The Duc De L'Omelette (1832)
A Tale of Jerusalem (1832)
Loss of Breath (1832)
Bon-Bon (1832)
MS. Found in a Bottle (1833)
The Assignation (1834)
Berenice (1835)
Morella (1835)
Lionizing (1835)
The Unparalleled Adventures of One Hans Pfaall (1835)
King Past (1835)
Shadow - A Parable (1835)
Four Beasts in One - The Homo-Cameleopard (1836)
Mystification (1837)
Silence - A Fable (1938)
Ligeia (1838)
How to Write a Blackwood Article (1838)
A Predicament (1838)
The Devil in the Belfry (1839)
The Man That Was Used Up (1839)
The Fall of the House of Usher (1839)
William Wilson (1839)
The Conversation of Eiros and Charmion (1839)
Why the Little Frenchman Wears His Hand in a Sling (1840)
The Business Man (1840)
The Man of the Crowd (1840)
The Murders in the Rue Morgue (1841)
A Descent into the Maelström (1841)
The Island of the Fay (1841)
The Colloquy of Manos and Una (1841)
Never Bet the Devil Your Head (1841)
Eleonora (1841)
Three Sundays in a Week (1841)
The Oval Portrait (1842)
The Masque of the Red Death (1842)
The Landscape Garden (1842)
The Mystery of Marie Roget (1842 - '43)
The Pit and the Pendulum (1842 - '43)
The Tell-Tale Heart (1843)
The Gold Bug (1843)
The Black Cat (1843)
Diddling (1843)
The Spectacles (1844)
A Tale of the Ragged Mountains (1844)
The Premature Burial (1844)
Mesmeric Revelation (1844)
The Oblong Box (1844)
The Angel of the Odd (1844)
Thou Art the Man (1844)
The Literary Life of Thingum Bob, Esq. (1844)
The Purloined Letter (1844 - '45)
The Thousand-and-Second Tales of Scheherazade (1845)
Some Words With a Mummy (1845)
The Power of Words (1845)
The Imp of the Perverse (1845)
The System of Doctor Tarr and Professor Fether (1845)
The Facts in the Cade of M. Valdemar (1845)
The Sphinx (1846)
The Cask of Amontillado (1846)
The Domain of Arnheim (1847)
Mellonta Tauta (1849)
Hop-Frog (1849)
Von Kempelen and His Discovery (1849)
X-ing a Paragrab (1849)
Landor's Cottage (1849)

Regények:
The Narrative of Arthur Gordon Pym of Nantucket (1838)
The Journal of Juliud Rodman (1840)

Drámák:
Politian (1836)

Verseskötetek & novellakötetek:
Tamerlane and Other Poems (1827)
Al Aaraaf, Tamerlane and Minor Poems (1829)
Poems (1831)
Tales of the Grotesque and Arabesque (1839)
The Prose Romances of Edgar A. Poe (1843)
Tales (1845)
The Raven and Other Poems (1845)

S.M. Kava amerikai írónő, aki Alex Kava néven több pszichológiai thrillert jelentetett meg. Silver Creekben, Nebraskában született. Kava már gyerekkorában arról álmodozott, hogy író lesz, s bár szülei megértették, hogy fontos a tanulás, de komoly munkaerkölcsük is volt. Az írást komolytalan elfoglaltságnak tartották, mely szükséges volt az iskolába. A tinédzser Kava naptárak hátoldalára írt rövid történeteket, s azokat csak öccsével osztotta meg, majd elrejtette őket az ágya alá egy cipős dobozba.
Művészeti ösztöndíjat szerzett, hogy főiskolára járhasson. Hogy fizetni tudja a kiadásait, egy közeli kórházban dolgozott a központi ellátási osztályon, s összegyűjtötte és sterilizálta az eszközöket, amiket műtéteknél használtak, vagy a patológián, a hullaházban. 1982-ben diplomázott magna cum laude a Saint Mary Főiskolán Omahában művészet és irodalom szakon.
A diploma után Kava több helyen is dolgozott, de főleg reklám és marketing területen. Ezután saját grafikai tervező céget alapított. Élelmiszer-csomagolásokat, logókat, brossúrákat, hírleveleket, üdvözlőkártyákat készítettek, s televíziós- és rádióreklámokat rendeztek. 1992-ben Kava visszatért alma materébe, hogy PR-igazgató legyen.
1996 nyarán otthagyta a PR-os állást a főiskolán, hogy teljes idejét az írásnak szentelhesse. Alex Kava tagja a Mystery Writers of America, a Sisters in Crime és az International Thriller Writers szervezeteknek. Könyveiből több mint három millió példányt adtak el világszerte. Pszichothrillerjei zömének főszereplője egy Maggie O'Dell nevű személyiségelemző az FBI-nál.

Művei:

Maggie O'Dell-sorozat:
A Perfect Evil (A Gonosz; 2000)
Split Second (Rémület; 2001)
The Soul Catcher (Sötét lelkek; 2002)
At the Stroke of Madness (Dermesztő őrület; 2003)
A Necessary Evil (Szövetség a gonosszal; 2006)
Exposed (2008)
Black Friday (2009)
Damaged (2010)
Hot Wire (2010)

Egyéb regények:
One False Move (Egy rossz mozdulat; 2004)
Whitewash (2007)

Novellák:
Goodnight, Sweet Mother (2006)