Samuel Dashiell Hammett 1894. május 27-én született amerikai író és politikai aktivista. Hammett egy Hopewell nevű farmon jött a világra, St. Mary megyében, Maryland déli részén. Szülei Richard Thomas Hammett és Anne Bond Dashiell. Az anyja egy régi marylandi családból származott, akiknek neve francia eredetű volt. Hammett római katolikusként nevelkedett Philadelphiában és Baltimoreban. "Sam", ahogy akkoriban ismerték 13 évesen otthagyta az iskolát, és több munkahelye is volt, mielőtt a Pinkerton Nemzeti Nyomozó Ügynökséghez csatlakozott. A Pinkertonnál operatív munkatársként dolgozott 1915-től 1922 februárjáig. Eközben az Első Világháborúban is szolgált. Hammettet 1918-ban sorozták be az Egyesült Államok Hadseregébe, ahol a mentőszolgálat tagja volt. Hamarosan azonban megkapta a spanyol náthát, és később a tuberkulózist, így a legtöbb idejét a Cushman Kórházban töltötte, ahol megismerkedett egy Josephine Dolan nevű nővérrel, akit feleségül vett. Két lányuk született: Mary Jane (1921. október 15.) és Josephine (1926). Röviddel a második gyermek megszületése után az Egészségügyi Szervezet tájékoztatta Josephine-t, hogy férje fertőző betegsége miatt nem élhetnek együtt huzamosabb ideig. Josephine San Franciscóba költözött a gyerekekkel, ahol Dashiell a hétvégeken meglátogatta őket. A házasság hamarosan széthullott, de Hammett továbbra is támogatta családját az írásból összegyűjtött pénzből.
Hammett először az alkohol felé fordult, majd a reklámokhoz és végül az írást választotta. Történeteihez az ihletet a nyomozóhivatalnál töltött ideje adta.
1929 és '30 között romantikus kapcsolata volt Nell Martin írónővel. Hammett neki dedikálta a The Glass Key című művét, és Martin hasonlóan tett a Lovers Should Marry to Hammett című regényével. Ekkoriban írta egyik leghíresebb regényét, a The Maltese Falcon-t (A máltai sólyom), melyet meg is filmesítettek. 1931-ben közel harminc évig tartó kapcsolatba bonyolódott Lillian Hellman drámaíróval. Utolsó írása 1934-ben készült, és életét innentől kezdve a baloldali aktivizmusnak szentelte. Az 1930-as években erős anti-fasiszta érzelmekkel viseltetett, és '37-ben belépett az Amerikai Kommunista Pártba. Az Amerikai Írók Szövetségének tagjaként csatlakozott a 'Keep America Out of War' elnevezésű bizottsághoz, 1940 januárjában, a Hitler-Sztálin paktum ideje alatt.
1942 elején, miután Pearl Harbor-t megtámadták Hammett-et ismét besorozták. Ugyan leszerelt veterán volt a tuberkulózisa miatt, de mégis behívták. Őrmesterként szolgált az Aleutian szigeteken, ahol ő szerkesztette a hadsereg újságját. Sokakhoz hasonlóan ő is áldozatul esett a tüdőtágulatnak. 1943-ban tizedes lett, és társszerzője Robert Colodny tizedessel a The Battle of the Aleutians című történelmi könyvnek.
A háború után Hammett visszatért a politikai aktivisták közé, bár kevesebb szenvedéllyel művelte azt, mint korábban. A Polgári Jogok Kongresszusának (CRC) elnökeként 1946. június 5-én részt vett a Diplomata Hotelben, New Yorkban megrendezett találkozón. A CRC egy óvadéki alapot hozott létre, melyből a politikai okok miatt letartóztatottakon szándékoztak segíteni. 1949-ben nagy nyilvánosságot kapott a szervezet, amikor a kormány és szövetségi ügynökök információkat akartak néhány szökött fegyencről. Hammett is a bíróság elé került, de majd minden kérdésre az Ötödik módosítással válaszolt. Az írót végül a bíróság megsértésével vádolták, és egy Nyugat-Virginiai büntetés-végrehajtási intézetbe került.
Az alkohol és a cigaretta csak rontott Hammett egészségén, mely amúgy is megtámadott már a tuberkulózis. Lillian Hellman szerint a börtönben eltöltött idő alatt sokkal betegebb és vékonyabb lett. Tulip című művét kezdte el írni, de ez befejezetlen maradt. Ahogy az 1950-es évek elmúltak, Hellman szerint Hammett remetévé vált. Kis vidéki háza elhanyagolt volt, a fonográf nem működött, az írógép érintetlen volt, és mindenhol érintetlen csomagok hevertek. Egyedül már nem volt képes eltartani magát, így az utolsó négy évben Hellmannal élt együtt. 1961. január 10-én Dashiell Hammett elhunyt a new york-i Lenox Hill Kórházban. Halálának közvetlen oka tüdőrák volt, melyet halála előtt két hónappal állapítottak meg. Két Világháború veteránjaként temették el az Arlington Nemzeti Temetőben.
Művei:
Regényei és novellái:
The Gatewood Caper (1923)
Nightmare Town (1924)
The Tenth Clew (1924)
The Golden Horseshoe (1924)
The House in Turk Street (1924)
The Girl With the Silver Eyes (1924)
Dead Yellow Women (1925)
The Gutting of Couffignal (1925)
The Scorched Face (1925)
Corkscrew (1925)
The Whosis Kid (1925)
The Main Death (1927)
The Big Knockover (1927)
$106 000 Blood Money (1927)
This King Business (1928)
Fly Paper (1929)
The Diamond Wager (1929)
Red Harvest (Véres aratás; 1929)
The Dain Curse (Az átok; 1929)
The Maltese Falcon (A máltai sólyom; 1930)
The Farewell Murder (1930)
The Glass Key (Az üvegkulcs; 1931)
On the Way (1932)
The Thin Man (A cingár feltaláló; 1934)
Novelláskötetei:
$106 000 Blood Money (1943)
Blood Money (1943)
A Man Named Spade and Other Stories (1944)
The Adventures of Sam Spade (1944)
The Continental Op (1945)
The Adventures of Sam Spade (1945)
The Return of the Continental Op (1945)
Hammett Homicides (1946)
Dead Yellow Women (1947)
Nightmare Town (1948)
The Creeping Siamese (1950)
Women in the Dark (1951)
A Man Named Thin (1962)
The Big Knockover (1966)
The Continental Op (1974)
Women in the Dark (1988)
Nightmare Town (1999)
Lost Stories (2005)
