World of Books A könyvek világa

Raymond Thornton Chandler 1888. július 23-án született amerikai regény- és szövegkönyvíró. Chicagoban, Illinoisban jött a világra, de két évvel később Londonba, Angliába ment ír származású anyjával, Florence-vel, aki elhagyta Raymond apját, mert annak alkoholproblémái voltak (egyébként építészmérnök volt az Észak-Amerikai Vasúttársaságnál). A fiú nagybátyja, a sikeres ügyvéd segítette őket. Miután Raymond elvégezte a helyi iskolát Upper Norwoodban, klasszikus tanulmányokat folytatott a Dulwich Főiskolán, Londonban. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, mivel a legtöbb idejét Párizsban és Münchenben töltötte. 1907-ben közszolgálati vizsgát tett, melyen a harmadik legmagasabb pontszámot érte el. Ezután csatlakozott az Admiralitás szervezethez, mely a brit haditengerészet ügyeiért volt felelős. Első verse ebben az időben jelent meg.
Chandler nem sokáig maradt a közszolgálatban, körülbelül egy évig, mivel ellenére volt az ott elvárt szolgalelkűség. Így lemondott tisztjéről, és családja megdöbbenésére riporter lett a Daily Express és a Bristol Western Gazette újságoknál. Riporternek azonban nem volt sikeres, néhány cikket írt és folytatásos romantikus költeményeket közölt. 1912-ben kölcsönkért nagybátyjától, és visszament az Egyesült Államokba, ahol végül Los Angelesben telepedett le édesanyjával. Teniszütőket javított, gyümölcsöt szedett, és elviselte a magányos időszakot, miközben a megtakarításaikból éltek. Végül elvégzett egy levelező könyvelői tanfolyamot, és állást vállalt. 1917-ben, amikor az Egyesült Államok belépett az Első Világháborúba, Chandlert besorozták a Kanadai Expedíciós Hadseregbe, és a lövészárkoknál szolgált Franciaországban a Gordon Highlanders tagjaként. A háború végén repülős kiképzést is kapott az Egyesült Királyságban.
Miután a fegyverszünet megköttetett, Chandler visszatért Los Angelesbe. Hamarosan szerelmi viszonyt kezdett Pearl Eugenie 'Cissy' Hurlburt Pascallal, egy férjes asszonnyal, aki jóval idősebb volt nála. De ezek az akadályok nem állíthatták meg kettejüket, és Cissy 1920-ban elvált férjétől, Juliantől. Raymond anyja helytelenítette a kapcsolatot, és nem volt hajlandó áldását adni kettejük házasságára. Négy éven át támogatta mind az édesanyját, mind Cissyt, de amikor Florence Chandler 1923. szeptember 26-án elhunyt, szabadon feleségül vehette választottját, amit '24. február 6-án meg is tett. 1932-ben folytatta könyvelői pályafutását, és jól fizetői alelnöki állást kapott a Dabney Olaj Testületnél. Egy évvel később azonban alkoholizmusa, folyamatos hiányzásai, kötelezettségmulasztásai, a női munkatársak szexuális célból való válogatása és öngyilkossággal való fenyegetés miatt eltanácsolták.
Chandler anyagi gondjai növekedtek, így összeszedte tehetségét, és ponyvaregény íróvá képezte magát. Rengeteget olvasta az olyan számára is megfizethető ponyvamagazinokat, mint a Black Mask, és Earle Stanley Gardner módjára Perry Mason (Gardner kitalált hőse) képletére hasonló történetekkel próbálkozott. Első írása a Blackmailers Don't Shoot címet kapta, és a Black Mask magazinban jelent meg 1933-ban. Legelső regénye, a The Big Sleep (Hosszú álom/Örök álom) 1939-ben adatott ki. Itt jelent meg először Philip Marlowe magánnyomozó karaktere, aki később sokak kedvence lett. 1940-ben jelent meg a második Marlowe regény, Farewell, My Lovely (Kedvesem isten veled) címmel, melyet többször is megfilmesítettek. Chandler is belevetette magát a hollywoodi filmvilágba, és Billy Wilderrel együtt elkészítettek egy forgatókönyvet Double Indemnity (James M. Cain azonos című regényéből) címmel, melyet '44-ben és '73 is filmre vittek.
1946-ban készült el Chandler egyetlen saját forgatókönyve (The Blue Dahlia), de rögös úton. Miközben írta, sokszor volt részeg, és úgy gondolta, csak így tudja befejezni. 1951-ben társszerzője volt a Strangers on a Train (Idegenek a vonaton) című forgatókönyvnek, mely Patricia Highsmith azonos című regényéből merített. A film rendezője és producere Alfred Hitchcock volt, és a hírek szerint nem jöttek ki jól egymással Chandlerrel. Két egó nem fért meg egymás mellett, és az író állítólag úgy hivatkozott Hitchcockra, mint "egy kövér disznó"; Hitchcock pedig egy show felvételén a szemétbe hajította Chandler két forgatókönyvét.
Eddigre Raymond La Jollába, Kaliforniába költözött, amely egy gazdag üdülőhely San Diego szomszédságában. Az író ezzel is jelezte távolságtartását a hollywoodi közösségtől. Ekkoriban írta meg a két utolsó Marlowe regényt a hétből. A hetedik, az utolsó befejezett munkája a Playback (Visszajátszás; 1958), melyből film is készülhetett volna a Universaltól. '58-ban még elkezdte írni a Poodle Springs (a nyolcadik Philip Marlowe könyv) című detektívregényét, de 1959. március 26-án bekövetkezett halála miatt nem tudta befejezni. Az első négy fejezetet még megírta, de a többit 1989-ben fejezte be Chandler nagy csodálója, Robert B. Parker, a Spenser-sorozat szerzője. Parker ezután '91-ban megjelentette teljes egészében egyedül írt Marlowe könyvét, a The Big Sleep folytatását Perchance to Dream címmel. A regény az eredetiből vett idézetekkel kezdődik, hogy az olvasó előtt felelevenítse az eseményeket.
Raymond Chandler halálát tüdőgyulladás okozta, de élete utolsó néhány éve sem volt felhőtlen. Felesége, Cissy 1954-ben hosszú betegség után elhunyt, és ez hatalmas törést okozott az író életében. Meghasadt szívvel és részeg kábulatban még a temetés körüli elintéznivalókat is elmulasztotta. Cissy hamvai évekig egy lezárt tárolóban maradtak, majd 2011-ben eltemették Chandler mellé. Felesége halála után Chandler depresszióba esett, és egyre többet ivott, melyről sosem tudott igazán leszokni. Ez az állapot kihatott írói munkájára is. 1955-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Ezekben az években több nővel is bonyodalmas kapcsolatba került: Helga Greene (irodalmi ügynök), Jean Fracasse (a titkárnője), Sonia Orwell (George Orwell özvegye) és Natasha Spender (Stephen Spender felesége). Ezt követően ismét megpróbált letelepedni Angliában, de 1956-ban visszanyerte amerikai állampolgárságát, és visszatért La Jollába, és itt is halt meg. Helga Greene örökölte Chandler tulajdonát, miután megnyerte az örökösödési pert Jean Fracasse ellen. Raymond Chandlert a Mout Hope temetőben, San Diegóban helyezték örök nyugalomra. Chandler úgy akart, hogy hamvasszák el, és a Cypress View Mauzóleumban temessék el Cissy mellé, de ez bizonyos jogi viták miatt nem volt lehetséges. 2011. február 14-én, Valentín-napon vitték át ünnepélyes keretek között Cissy Chandler hamvait az író mellé, ahogy mindig is akarta. A jogi beadványt a Chandler életét kutató Loren Latker nyújtotta be. A házaspár síkövén ez olvasható: "Dead men are heavier than broken hearts" vagyis "A halott ember nehezebb, mint az összetört szívek". Ez egy idézet a Hosszú álomból.

Művei:

Regények & novellák:
Blackmailers Don't Shoot (A zsarolók nem szoktak lőni; 1933)
Smart-Aleck Kill (1934)
Finger Man (A fecsegő férfi; 1934)
Killer in the Rain (1935)
Nevada Gas (Nevada-gáz; 1935)
Spanish Blood (Spanyol vér; 1935)
Gund at Cyrano's (Lövések a mulatóban; 1936)
The Man Who Liked Dogs (1936)
Noon Street Nemesis (Egy lány a Noon Streeten; 1936)
Goldfish (Az aranyhalak; 1936)
The Curtain (1936)
Try the Girl (1937)
Mandarin's Jade (A kínai nyaklánc; 1937)
Red Wind (Frontátvonulás/Vörös szél; 1938)
The King in Yellow (A király sárgában/A sárga király; 1938)
Bay City Blues (Bűn és bánat; 1938)
The Big Sleep (Hosszú álom/Örök álom; 1939)
The Lady in the Lake (Asszony a tóban; 1939)
Pearls Are a Nuisance (A gyöngy bajjal jár; 1939)
Trouble is My Business (Nekem a balhé a specialitásom/Veszélyes szakma; 1939)
I'll Be Waiting (Várni foglak; 1939)
The Bronze Door (A bronzkapu; 1939)
Farewell, My Lovely (Kedvesem, Isten veled!/Isten veled, kedvesem!; 1940)
No Crime in the Mountains (1941)
The High Window (A magas ablak/Az emeleti ablak; 1942)
The Lady in the Lake (Asszony a tóban; 1943)
The Little Sister (A kicsi nővér; 1949)
Professor Bingo's Snuff (Bingo professzor tubákja; 1951)
The Long Goodbye (Elkéstél, Terry!/Hosszú búcsú; 1953)
Playback (Visszajátszás; 1958)
Poodle Springs (1959; Robert B. Parker által befejezve '89-ben)
Marlowe Takes on the Syndicate/The Pencil (A ceruza; 1959; posztumusz)
English Summer (Egy angliai nyár; 1976; posztumusz)

Novelláskötetek:
5 Murderers (1944)
Five Sinister Characters (1945)
Red Wind (1946)
Spanish Blood (1946)
The Finger Man (1947)
The Simple Art of the Murder (1950)
Killer in the Rain (1964)
The Midnight (1971)
Stories & Early Novels (1995)
Later Novels & Other Writings (1995)
Collected Stories (Az okoskodó gyilkos; 2002)

Forgatókönyvek:
The Blue Dahlia (1946)
Double Indemnity (Gyilkos vagyok; 1944)
Strangers on a Train (Idegenek a vonaton; 1951)

William Peter Blatty 1928. január 7-én született amerikai író és filmkészítő. New Yorkban látta meg a napvilágot libanoni származású szülők gyermekeként, akik Amerikába telepedtek át. Mary (Mouakad) és Peter Blatty egy ruhagyárban dolgoztak. William apja elhagyta a családját, amikor ő három éves volt. Ezután "kényelmes nyomorban" (ahogy Blatty nevezte) éltek mélyen vallásos anyjával, aki a New York-i utcákon árult birsalmazselét. 28 különböző címük volt, mivel többször is kilakoltatták őket.
William a jezsuita Brooklyn Előkészítőbe nyert felvételt ösztöndíjjal, és 1946-ban a záróünnepélyen ő mondta a záróbeszédet. Ezután szintén ösztöndíjat kapott a Georgetown Egyetemre. Tanulmányait a George Washington Egyetemen folytatta, ahol angol irodalmat hallgatott. 1950 és '52 között többféle munkája volt, például Electrolux porszívókkal házalt, a Gunther Beer teherautóit vezette, és az United Airlinesnál jegyeket adott el. Ezt követően csatlakozott az Egyesült Államok Légierejéhez, ahol vezetője lett a Pszichológiai Hadviselési Osztálynak. Itt írta meg humoros önéletrajzát Which Way to Mecca, Jack? címmel.
Blatty csatlakozott az Egyesült Államok Információs Ügynökségéhez, ahol szerkesztőként Bejrútban, Libanonban állomásozott. Éppen egy három hónapos távollét után akart visszautazni Bejrútba, de amikor egy kollégája megkérdezte, mi történt az álmával, megváltoztatta elhatározását. Blatty álma az volt, hogy nagy karriert fut be színészként, kiadóként és a szórakoztatóiparban.
Az 1950-es években Blatty kommunikációs igazgatóként dolgozott a Loyola Egyetemen Los Angelesben, és hasonló pozíciót töltött be a Dél-Kaliforniai Egyetemen. Ezekben az időkben rengetek híres emberrel, hollywoodi sztárral találkozott (írt erről egy cikket is a Saturday Evening Postba). Elősegítette első könyvének, a Which Way to Mecca, Jack?-nek a népszerűsítését, és szerepelt Groucho Marx vetélkedőjében (You Bet Your Life), ahol 10 ezer dollárt nyert, aminek segítségével otthagyhatta munkáját és minden idejét az írásnak szentelhette.
1960-ban megjelent a Which Way to Mecca, Jack?, majd néhány komikus regény John Goldfarb, Please Come Home (1963), I, Billy Shakespeare (1965) és Twinkle, Twinkle, "Killer" Kane (1966) címmel. Bár nagy dicshimnuszokat nem kapott ezekért a művekért, Marvin Levin a New York Timestól azt írta: "Senki sem tud mulatságosabb sorokat írni, mint William Peter Blarry, tehetséges virtuóz, aki úgy ír, mint (S.J.) Perelman.
Ez volt az az idő, ahol megindult Blatty és Blake Edwards rendező gyümölcsöző kapcsolata, és olyan komikus filmek forgatókönyvét írták meg, mint az A Shot in the Dark (Felügyelő életveszélyben; 1964), a What Did You Do in the War, Daddy? (Mit csináltál a háborúban, papa?; 1966) és a Darling Lili (Lili drágám; 1970) című musical Julie Andrews és Rock Hudson főszereplésével. Blatty Edwards nélkül is írt néhány vígjátékfilm forgatókönyvet mint "Billy Blatty": The Man from the Diner's Club (Nyomoz a vőlegény; 1963) és a Warren Beatty-Leslie Caron film, a Promise Her Anything (1965). Blatty a John Goldfarb, Please Come Home című művét eredetileg forgatókönyvnek írta, de mivel nem vették meg, átdolgozta regénnyé. 1965-ben aztán a könyv sikere után a filmkészítők mégis meggondolták magukat, és elkészült a filmváltozat. 1969-ben mutatták be a szintén William Blatty forgatókönyvéből készült The Great Bank Robbery (A nagy bankrablás) című komédiát.
Később Blatty visszatért a regényíráshoz. Állítólag elvonult egy távoli faházba az erdőben Lake Tahoeban, és megírta a The Exorcist (Az ördögűző; 1971) című művét, mely egy démon által megszállt tizenkét éves lányról szól. A regény kiváló kritikákat kapott, és vezető helyeken szerepelt a népszerűségi listákon. A könyvől hamarosan film is készült, mely több díjat is nyert. Blatty nem csak a regényt, a forgatókönyvet adta, hanem ő volt a horror társproducere is.
1978-ban William átdolgozta a Twinkle, Twinkle, "Killer" Kane! című regényét, és új címet is adott neki: The Ninth Configuration. '80-ban megírta a forgatókönyvét, megrendezte és a producere volt a filmváltozatnak. A kritikusok azt egyik legjobb szürrealista filmnek ítélték, remekműnek nevezték, és több díjat is kapott.
1983-ban elkészítette a Legion című regényét, mely Az ördögűző folytatása volt, és ebből lett aztán a The Exorcist III (Ördögűző 3.; 1990), amit Blatty is rendezett. Eredetileg a címét sem akarta megváltoztatni, de a filmgyártók úgy látták, hogy az Ördögűző címmel jobban kapcsolódik az eredetihez. Az első folytatás, vagyis a The Exorcist II - The Heretic (Ördögűző 2.; 1977) nem nyerte el a kritikusok és a közönség sikerét. William Blatty nem vett rész ennek a résznek az elkészítésében, és igyekszik figyelmen kívül is hagyni.
William Peter Blatty 2009-ben ismét visszatért a regény műfajához, és a következő évben is jelentek meg új művei, de a filmes szakmából sem maradt ki. Az író négyszer nősült. 1950-ben vette feleségül Mary Margaret Rigardot, de a házasságot még ebben az évben érvényteleníttették. Még '50-ben másodjára is megnősült, s ekkor Elizabeth Gilmant vette el. Gilmantől később elvált, majd harmadik felesége Linda Tuero színésznő és teniszező lett 1975-ben. Tueroval Az Ördögűző forgatásán találkozott, aki feltűnt a filmben. Azután ők is elváltak, és 1983-ban Blatty újranősült Julie Alice Witbrodt-ot véve el. Második házasságából három gyermeke született (Christine Ann, Michael Peter és Mary Joanna), harmadik és negyedik házasságából pedig egyaránt kettő (William Jr. és Jennifer Ann, ill. Paul és Peter Vincent). Peter 2006-ban hunyt el szívizomgyulladásban; mindössze 19 éves volt ekkor. William Blattynek nemcsak több gyermeke, de unokája is van.

Művei:

Regények:
Which Way to Mecca, Jack? (1959)
John Goldfarb, Please Come Home (1963)
I, Billy Shakespeare (1965)
Twinkle, Twinkle, "Killer" Kane (1966)
The Exorcist (Az ördögűző; 1971)
The Ninth Configuration (1978)
Legion (1983)
Demons Five, Exorcist Nothing: A Fable (1996)
Elsewhere (2009)
Dimiter (2010)
Crazy (2010)

Önéletrajz:
I'll Tell Them I Remember You (1973)

Forgatókönyvek:
The Man from the Diner's Club (Nyomoz a vőlegény; 1963)
A Shot in the Dark (Felügyelő életveszélyben; 1964)
John Goldfarb, Please Come Home (1965)
Promise Her Anything (1965)
What Did You Do in the War, Daddy? (Mit csináltál a háborúban, papa?; 1966)
Gunn (1967)
The Great Bank Robbery (A nagy bankrablás; 1969)
Darling Lili (Lili drágám; 1970)
The Exorcist (Az ördögűző; 1973)
Mastermind (A lángelme; 1976; Terence Clyne-ként)
The Ninth Configuration (1980)
The Exorcist III.[ - Legion] (Ördögűző 3.; 1990)

A Vadászklub rejtélyes és titkos intézmény. Tagjai a társadalom legtetejéről valók, és ide húzódnak vissza a világ elől, hogy gátlástalanul kiélhessék hóbortjaikat, és hogy a nyilvánosság kizárásával dönthessenek országos ügyekben. A titkosság megőrzése érdekében mindenre készek, még akkor is, amikor rendhagyó esemény - gyilkosság - zavarja meg a klub megszokott életét.
Flynn detektívfelügyelő is rejtélyes figura: az a híre a bostoni rendőrségnél, hogy titkos kapcsolatok fűzik a legmagasabb körökhöz. Szorult helyzetben levő főnöke ezért őt bízza meg a kényes ügy felderítésével. Meg kell találni a gyilkost, de sorsáról a klubtagok maguk óhajtanak dönteni. Flynn azonban nem fogadja el a játékszabályokat - utálja ezt a hatalmi elitet, legalább annyira, mint a brokkolit meg a főtt halat, és ellenszenvét nem is rejti véka alá. A légkör egyre feszültebb, a hullák pedig egyre szaporodnak.
 

Megmondom őszintén ez a könyv az elején nem nyerte el a tetszésemet. Minden könyvnek, főleg kriminek úgy állok neki, hogy ha nem is jön be rögtön, akkor is tovább megyek, mert volt már rá példa, hogy tévedtem. Na, hát ez is ilyen volt. Nem állítom, hogy a legjobb detektívregény, amit olvastam, de a legvégén már bántam, hogy vége. Az események csak később indulnak be, és hát a gyilkos személye is megdöbbentő, vagy talán mégsem, mivel arra az emberre pont nem gondoltam, és csak annyit gondoltam: tényleg... hát ok... de miért is? Aztán ahogy lenni szokott, ezt is megtudjuk a könyv végén.
A főhős ebben a történetben Frances Xavier Flynn, azaz Flynn felügyelő, és hűséges társa is akad, Walter Concannon 'Cocky', a nyugalmazott nyomozóhadnagy. Mindketten furcsa karakterek. Ahogy a fülszövegben vagyon írva, Flynnek különös kapcsolatai, eltűnései, szokásai vannak, de állandó sakkpartnere, Cocky se kutya. A regény elején azt hittem, ő meg sem fog szólalni, alig beszélt, de a végére neki is több mondanivalója lett. Viszont ha a főszereplő furcsa, akkor a hírhedt Vadászklub tagjai nem is tudom micsodák. Elég extravagáns mind, hogy így fogalmazzak... Az ember nem is tudja, hová került az elején, de miután sorban kezdenek halni az emberek (és micsoda tempóban), izgalmassá válik a dolog. Mellesleg a poénok is jók; Flynn cinikus egy figura.

Kiadás éve: 1984
Kiadó: The Mysterious Press, New York
Kiadás éve hazánkban: 1988
Hazai kiadó: Európa könyvkiadó, Budapest

Szereplők:
Fraces Xavier Flynn (Flynn, Frank) - bostoni detektívfelügyelő
Walter Concannon - nyugalmazott bostoni nyomozóhadnagy, Flynn legjobb barátja
Eddy D'Esposo - a bostoni rendőrség főnöke
Elsbeth - Flynn felesége
Winny, Randy, Todd, Jenny - Flynn gyerekei
Taylor - a Vadászklub inasa
II. Charles Rutledge - üzletember, a Vadászklub tagja
Paul Wahler - jogász, Rutledge titkára
Dunn Roberts - szenátor, a Vadászklub tagja
Dwight Huttenbach - kongresszusi képviselő
Carol Huttenbach - Dwight Huttenbach özvegye
Max Harvey - Carol Huttenbach barátja
Carl Morris - Timberbreak Lodge tulajdonosa és igazgatója
Alfred Jensen - a billinghami rendőrfőnök
Richard T. Whelan (Grover) - őrmester a bostoni rendőrségen
Wendell Oland - egy neves ügyvédi iroda társtulajdonosa, a Vadászklub tagja
Ernest Clifford - a UBC sajtófőnöke, a Vadászklub tagja
Philip Arlington - bankár, a Vadászklub tagja
Edward Buckingham - kormányzó, a Vadászklub tagja
Thomas Ashley - üzletember, a Vadászklub tagja
Robert Lauderdale - bíró, a Vadászklub tagja
Hewitt - a Vadászklub vadász- és horgászmestere
Stacey Matson - Willy Matson felesége, Elsbeth ismerőse
 

Gregory Burke Christopher McDonald amerikai író, aki 1837. február 15-én született Shrewsburyben, Massachusettsben. Apja híradós volt a CBS Rádiónál. Egyetemi tanulmányait a Harvardon végezte (1958-ban szerzett diplomát). A tandíjat saját maga kereste meg: képzett tengerész volt, és jachtokkal dolgozott. Ügyfelei gazdag emberek voltak, akik jachtot vásároltak ugyan, de irányítani nem tudták azt, így McDonaldot hívták, ha bajba jutottak. Tanárként dolgozott addig, amíg az 1960-as évek végén újságíró nem lett a Boston Globenál, akol a kultúra rovatot szerkesztette. Végül akkor hagyta ott az újságot, amikor teljes idejét az írásnak akarta szentelni. Az 1980-as évek közepén Tennessee államba költözött, és vásárolt egy farmot, melyet saját maga működtetett, illetve részt vett a helyi politikai életben. 2008. szeptember 7-én halt meg Pulaskiban, Giles Countyban (Tennessee).
McDonald kétszer nősült. Eslő házassága válással végződött. Másodjára Cheryle Higginst vette el 2001-ben. Rajta kívül gyászolta még nővére, két fia, három mostohafia és unokája.
Két hírhedt karaktert hagyott ránk: Irwin Maurice Fletchert és Francis Xavier Flynnt. Előbbi nyomozó riporter, akit csak Fletchként ismernek. A sorozat 1974-ben indult, és kilenc regény született róla. Az 1993-as Son of Fletchben már törvénytelen fia, Jack Faoni is feltűnik.
Gregory McDonald másik képzeletbeli alakja a Flynnként ismert detektívfelügyelő, aki rejtélyes viselkedésével állandóan megdöbbenti kollégáit, még főnökét is. Titokzatos kapcsolatok fűzik nagy hatalmú emberekhez, legalábbis ez a pletyka járja róla. Az író a Confess, Fletch (1976) című regényében vezeti be Flynnt, és további négy saját történetet kapott. McDonald írásaival több díjat is nyert, köztük két ízben Edgar Allan Poe-díjat.

Művei:

Running Scared (1964)
Fletch (Uram, meggyilkolna?; 1974)
Confess, Fletch (1976)
Flynn (1977)
Fletch's Fortune (1978)
Love Among the Mashed Potatoes (1978)
Who Took Toby Rinaldi? (1978)
The Buck Passes Flynn (1981)
Fletch and the Widow Bradley (1981)
Fletch's Moxie (1982)
Fletch and the Man Who (1983)
Flynn's Inn (Zárt körű gyilkosságok; 1984)
Carioca Fletch (1984)
Safekeeping (1985)
Fletch Won (1985)
Fletch, Too (1986)
A World Too Wide (1987)
Exits and Entrances (1988)
Merely Players (1988)
The Brave (1991)
Son of Fletch (1993)
Fletch Reflected (1994)
Skylar (1995)
Skylar in Yankeeland (1997)
Flynn's World (2003)

Samuel Dashiell Hammett 1894. május 27-én született amerikai író és politikai aktivista. Hammett egy Hopewell nevű farmon jött a világra, St. Mary megyében, Maryland déli részén. Szülei Richard Thomas Hammett és Anne Bond Dashiell. Az anyja egy régi marylandi családból származott, akiknek neve francia eredetű volt. Hammett római katolikusként nevelkedett Philadelphiában és Baltimoreban. "Sam", ahogy akkoriban ismerték 13 évesen otthagyta az iskolát, és több munkahelye is volt, mielőtt a Pinkerton Nemzeti Nyomozó Ügynökséghez csatlakozott. A Pinkertonnál operatív munkatársként dolgozott 1915-től 1922 februárjáig. Eközben az Első Világháborúban is szolgált. Hammettet 1918-ban sorozták be az Egyesült Államok Hadseregébe, ahol a mentőszolgálat tagja volt. Hamarosan azonban megkapta a spanyol náthát, és később a tuberkulózist, így a legtöbb idejét a Cushman Kórházban töltötte, ahol megismerkedett egy Josephine Dolan nevű nővérrel, akit feleségül vett. Két lányuk született: Mary Jane (1921. október 15.) és Josephine (1926). Röviddel a második gyermek megszületése után az Egészségügyi Szervezet tájékoztatta Josephine-t, hogy férje fertőző betegsége miatt nem élhetnek együtt huzamosabb ideig. Josephine San Franciscóba költözött a gyerekekkel, ahol Dashiell a hétvégeken meglátogatta őket. A házasság hamarosan széthullott, de Hammett továbbra is támogatta családját az írásból összegyűjtött pénzből.
Hammett először az alkohol felé fordult, majd a reklámokhoz és végül az írást választotta. Történeteihez az ihletet a nyomozóhivatalnál töltött ideje adta.
1929 és '30 között romantikus kapcsolata volt Nell Martin írónővel. Hammett neki dedikálta a The Glass Key című művét, és Martin hasonlóan tett a Lovers Should Marry to Hammett című regényével. Ekkoriban írta egyik leghíresebb regényét, a The Maltese Falcon-t (A máltai sólyom), melyet meg is filmesítettek. 1931-ben közel harminc évig tartó kapcsolatba bonyolódott Lillian Hellman drámaíróval. Utolsó írása 1934-ben készült, és életét innentől kezdve a baloldali aktivizmusnak szentelte. Az 1930-as években erős anti-fasiszta érzelmekkel viseltetett, és '37-ben belépett az Amerikai Kommunista Pártba. Az Amerikai Írók Szövetségének tagjaként csatlakozott a 'Keep America Out of War' elnevezésű bizottsághoz, 1940 januárjában, a Hitler-Sztálin paktum ideje alatt.
1942 elején, miután Pearl Harbor-t megtámadták Hammett-et ismét besorozták. Ugyan leszerelt veterán volt a tuberkulózisa miatt, de mégis behívták. Őrmesterként szolgált az Aleutian szigeteken, ahol ő szerkesztette a hadsereg újságját. Sokakhoz hasonlóan ő is áldozatul esett a tüdőtágulatnak. 1943-ban tizedes lett, és társszerzője Robert Colodny tizedessel a The Battle of the Aleutians című történelmi könyvnek.
A háború után Hammett visszatért a politikai aktivisták közé, bár kevesebb szenvedéllyel művelte azt, mint korábban. A Polgári Jogok Kongresszusának (CRC) elnökeként 1946. június 5-én részt vett a Diplomata Hotelben, New Yorkban megrendezett találkozón. A CRC egy óvadéki alapot hozott létre, melyből a politikai okok miatt letartóztatottakon szándékoztak segíteni. 1949-ben nagy nyilvánosságot kapott a szervezet, amikor a kormány és szövetségi ügynökök információkat akartak néhány szökött fegyencről. Hammett is a bíróság elé került, de majd minden kérdésre az Ötödik módosítással válaszolt. Az írót végül a bíróság megsértésével vádolták, és egy Nyugat-Virginiai büntetés-végrehajtási intézetbe került.
Az alkohol és a cigaretta csak rontott Hammett egészségén, mely amúgy is megtámadott már a tuberkulózis. Lillian Hellman szerint a börtönben eltöltött idő alatt sokkal betegebb és vékonyabb lett. Tulip című művét kezdte el írni, de ez befejezetlen maradt. Ahogy az 1950-es évek elmúltak, Hellman szerint Hammett remetévé vált. Kis vidéki háza elhanyagolt volt, a fonográf nem működött, az írógép érintetlen volt, és mindenhol érintetlen csomagok hevertek. Egyedül már nem volt képes eltartani magát, így az utolsó négy évben Hellmannal élt együtt. 1961. január 10-én Dashiell Hammett elhunyt a new york-i Lenox Hill Kórházban. Halálának közvetlen oka tüdőrák volt, melyet halála előtt két hónappal állapítottak meg. Két Világháború veteránjaként temették el az Arlington Nemzeti Temetőben.

Művei:

Regényei és novellái:
The Gatewood Caper (1923)
Nightmare Town (1924)
The Tenth Clew (1924)
The Golden Horseshoe (1924)
The House in Turk Street (1924)
The Girl With the Silver Eyes (1924)
Dead Yellow Women (1925)
The Gutting of Couffignal (1925)
The Scorched Face (1925)
Corkscrew (1925)
The Whosis Kid (1925)
The Main Death (1927)
The Big Knockover (1927)
$106 000 Blood Money (1927)
This King Business (1928)
Fly Paper (1929)
The Diamond Wager (1929)
Red Harvest (Véres aratás; 1929)
The Dain Curse (Az átok; 1929)
The Maltese Falcon (A máltai sólyom; 1930)
The Farewell Murder (1930)
The Glass Key (Az üvegkulcs; 1931)
On the Way (1932)
The Thin Man (A cingár feltaláló; 1934)

Novelláskötetei:
$106 000 Blood Money (1943)
Blood Money (1943)
A Man Named Spade and Other Stories (1944)
The Adventures of Sam Spade (1944)
The Continental Op (1945)
The Adventures of Sam Spade (1945)
The Return of the Continental Op (1945)
Hammett Homicides (1946)
Dead Yellow Women (1947)
Nightmare Town (1948)
The Creeping Siamese (1950)
Women in the Dark (1951)
A Man Named Thin (1962)
The Big Knockover (1966)
The Continental Op (1974)
Women in the Dark (1988)
Nightmare Town (1999)
Lost Stories (2005)