Mary Theresa Eleanor Higgins Clark Conheeney 1927. december 24-én Bronxban, New Yorkban született amerikai írónő. Szülei ír származásúak voltak: Luke és Nora Higgins. Kevesebb mint 19 hónappal később jött a világra, mint bátyja, Joseph, és Maryt Johnny követte három évvel később. Mary Higginst már kisgyermek kora óta érdekelte az írás. Első versét 7 évesen írta, és gyakran adott elő darabokat a barátainak.
A Higgins család egy ír pubot vezetett, és elég jómódúak voltak. A tulajdonukban volt egy ház Bronxban és egy nyaraló Long Island Soundon. A nagy gazdasági világválság akkor kezdődött, amikor Mary még kisgyerek volt, s a család ekkor még nem érezte ennek a hatását. De amikor a lány tíz éves lett, már rájuk is kiterjedtek a pénzügyi nehézségek, mivel az ügyfeleik nem tudtak fizetni nekik. Mary apjának emiatt el kellett bocsátania néhány alkalmazottját, és egyre többet kellett dolgoznia, ami maga után vonta azt, hogy sokkal kevesebb időt tudott otthon tölteni. 1939-ben csak tovább bonyolódott a család élete, amikor a fiatal Mary hazatérve a közeli Massből, holtan találta édesapját (álmában halt meg). Nora Higginsnek immár özvegyen egyedül kellett gondoskodnia saját magáról és három gyermekéről. Hamar rájöttek, hogy egy 52 éves, több mint 14 éve nem dolgozó nőnek nincs túl sok lehetősége. Mary kénytelen volt kiköltözni szobájából, hogy anyja kiadhassa azt fizető lakóknak.
Hat hónappal Luke Higgins halála után Mary bátyja megvágta magát egy fémdarabbal, melynek következtében súlyos csontvelőgyulladást kapott. Családja imádkozott érte, és sok barát, szomszéd akart neki vért adni. Az orvosok szörnyű jóslatai ellenére a kisfiú túlélte.
Mary Higgins a Saint Francis Xavier Gimnáziumba járt, majd ösztöndíjjal bekerült a Villa Maria Akadémiára, mely egy egyházi iskola volt a Notre Dame de Montreal Egyházközösség apácái által működtetve. Az iskola tanárai is arra ösztönözték Maryt, hogy folytassa az írást, bár annak nem örültek, amikor az órákon is ezzel foglalkozott a leckeírás helyett. 16 évesen próbálkozott először azzal, hogy elküldje valamelyik írását egy kiadónak. Választása a True Confessions címet viselő magazinra esett, de elutasították.
Hogy tudják fizetni a számlákat, Mary a Shelton Hotelben dolgozott kapcsolótábla-operátorként. Ekkor többször is hallotta a vendégek beszélgetéseit, többek között a híres íróét, Tennessee Williamsét, de Higgins véleménye szerint soha sem mondott semmi érdekeset. A szabadnapján Mary egy ablaküzletben dolgozott, hogy olyan ruhákat tudjon magának majd választani, amilyeneket csak akar, ha híres írónő lesz.
Nora Higgins a keresett pénzt a számlák fizetése mellett bébiszitterre költötte, de még ez sem volt elég minden kiadásukra, így a család elvesztette a házát. Kénytelenek voltak egy kisebb, három szobás apartmanba költözni. Amikor Joseph leérettségizett 1944-ben, rögtön besorozták a haditengerészethez. Miközben a háborúban szolgált, megpróbálta anyagilag segíteni az anyját. Hat hónappal azután azonban, hogy besorozták, agyhártyagyulladást kapott, és meghalt. Bár az egész család mélyen meggyászolta Josephet, Nora Higginsnek már nem volt szüksége lánya pénzbeli támogatására, mivel a nyugdíjából meg tudott élni.
Nem sokkal azután, hogy Joseph elhunyt, Mary leérettségizett, és tanulmányait részleges ösztöndíjjal folytatta a Wood Secreterial iskolában. Titkárnőnek, asszisztensnek tanult, és a következő évben be is fejezte a tanfolyamot. Állást is kapott a Ramington-Rand kreatív osztályán, a hirdetési részlegen. Hamarosan beiratkozott egy esti képzésre, hogy többet megtudjon a reklámról és promócióról. Mary egyre jobb lett a munkájában, és ezt a főnökei is észre vették. Több és fontosabb feladatokat kapott.
Bár élvezte a munkáját, mást is ki akart próbálni, ezért légiutas-kísérő lett a Pan American Légitársaságnál, pedig itt kevesebbet keresett, mint előző munkahelyén. A főnöke a Remington Randnél szervezett neki egy búcsúpartit, és Mary elhívta szomszédját, Warren Clarkot, akit már évek óta csodált. Az est végén Clark közölte vele, hogy egy évig koncentráljon a stewardess-i munkájára, és a következő karácsonykor házasodjanak össze. Mary Higgins elfogadta a kissé szokatlan ajánlatot.
Az 1949-es év nagy részében Mary a Pan Am nemzetközi járatain dolgozott, és olyan helyekre jutott el, mint Európa, Afrika és Ázsia. Egyik utolsó útja Csehszlovákiába esett, még a Vasfüggöny leomlása előtt. '49 decemberében repült utoljára, és boldogan adta fel karrierjét, hogy feleségül menjen Warren Clarkhoz. Hogy elfoglalja magát, Mary Higgins Clark beiratkozott a New York-i Egyetem írásszakkörére, és néhány osztálytársával íróműhelyt alakítottak, ahol egymás munkáit kritizálhatták, megbeszélhették. A műhely sokáig fennmaradt, hetente találkoztak, és miután egyikük előadta legújabb alkotását a többieknek, azok pár percig építő kritikákkal illethették.
A New York-i Egyetem professzorának ajánlásával Mary kipróbált egy írói módszert, és megírta Stowaway című novelláját, mely egy stewardessről szól, aki egy potyautast talál a járatán. Bár a tanára dicsérte, Mary görcsösen kereste azt a kiadót, mely megvásárolná. Végül 1956-ban, hat évvel és 40 elutasítással később az Extension magazin száz dollár fejében megvette az írást. Ezalatt a hat év alatt Higgins Clark nem alkotott újat, de férjével elég elfoglaltak voltak. Első gyermekük, Marilyn kilenc hónappal a házasságuk után született, Warren Jr. pedig Marilyn után tizenhárom hónappal. Harmadik gyermekük, David két évvel később jött a világra. Két hónappal azután, hogy Mary története elkelt, megtudta, hogy negyedszerre is gyereket vár, s a baba neve Carol lett, történetének hősnője után.
Miután első novelláját sikerült eladnia, Mary állandó "otthont" szeretett volna találni műveinek. Az íróműhelyben találkozott Patricia Schartle Myrerrel, aki az ügynöke lett, és húsz éven át képviselte, nyugdíjba meneteléig. Olyan jó barátok lettek ketten, hogy Mary ötödik, s egyben utolsó gyermekét róla nevezte el.
Miközben Warren és Mary dolgoztak, alkottak, ösztönözték gyermekeiket, hogy megtalálják igazi hivatásukat. Mindegyikük színészi vagy modell munkákat vállalt. A kis Patty Gerber Baby lett, a Gerber Products Company (bébiételt forgalmazó vállalat) logójának arca, míg David csatlakozott a United Way of America elnevezésű jótékonysági szervezethez, mely adománygyűjtéssel és támogatással foglalkozott. Higgins Clark eközben szerepelt a Fab mosószer egy reklámjában, melyet a népszerű I Love Lucy című komédiasorozat közben vetítettek. Ez annyi pénzt hozott a család számára, hogy ő és Warren el tudtak utazni Hawaii-ra.
1959-ben Warren Clarknál súlyos koszorúér betegséget diagnosztizáltak. Bár Mary férje sokkal óvatosabb lett az orvosok tanácsára, a következő öt évben három szívrohama is volt, melyek után mindig egyre rosszabbul tért haza a kórházból. Utolsó rohama után 1964-ben úgy látták, hogy Warren nem lenne képes tovább dolgozni, így Mary felhívta az egyik barátját, aki szkripteket írt rádióműsorokba, hogy nincs-e valamilyen állás a számára. Végül elfogadta, hogy egy rádiós szegmens, a Portrait of a Patriot írója lesz. Nem sokkal ezután Warren Clark végzetes szívrohamot szenvedett. Warren édesanyja, aki ekkoriban érkezett látogatóba, összeomlott, amikor felfedezte, hogy a fia meghalt. Mary Higgins Clark egy napon vesztette el a férjét és az anyósát.
A rádiónál sikeres állása lett. A Portrait of a Patriot sorozathoz 65 négyperces epizódot kellett írnia, és hamarosan felkérték két másik rádiós sorozat megírására is. Ez a tapasztalat megtanította Higgins Clarkot, hogy hogyan kell tisztán és tömören fogalmazni. Annak ellenére, hogy újabb munkát ajánlottak neki, Marynek több pénzre lett volna szüksége öt gyermeke neveléséhez. Az első karácsonykor, melyet Warren nélkül töltöttek, Mary a gyermekeinek személyre szabott verset ajándékozott, melyben azt írta le, hogy mit szeretne megvenni nekik, ha lenne rá lehetősége.
Az 1960-as években a novellapiac összeomlott. A The Saturday Evening Post úgy döntött, hogy felhagy a rövid történetekkel, és inkább a népszerű női magazinok "segíts magadon" cikkeire koncentrál. Mivel Higgins Clark művei így nem találtak kiadót, az ügynöke azt ajánlotta, hogy írjon teljes regényt. Kihasználva kutatásait és tapasztalatait a Portrait of a Patriot sorozat készítése közben Mary három évet töltött egy képzeletbeli történet megírásával George és Martha Washington kapcsolatáról, s az Aspire to the Heavens címet adta neki. A regényt megvásárolták, és bár az előleg nem volt túl sok, Mary büszke volt, hogy be tudott fejezni egy hosszabb művet és talált is rá kiadót. A művelet azonban lassú volt, és tovább rontott a helyzeten, hogy a megjelenés után négy hónappal Mary édesanyja, Nora Higgins elhunyt.
Azért, hogy a gyerekeinek ne kelljen anyagi gondokkal küzdeniük, Mary kiváló képzést akart biztosítani nekik. Hogy példát mutasson, 1971-ben jelentkezett a Fordham Egyetemre a Lincoln Centerben, és summa cum laude végzett '79-ben, B.A. képesítéssel filozófiából. Mindez megérte, mert gyermekei követték példáját, és a két legidősebb, Marilyn és Warren bírák lettek, Patty pedig a New York-i Mercantile Exchange tőzsdéjén dolgozott. David Higgins a Talk Marketing Enterprises, üzleti menedzsmenttel foglalkozó cég elnök-vezérigazgatója, Carol pedig anyja nyomdokaiba lépve írónő lett. David volt felesége, Mary Jane Clark szintén írónő.
Amikor még két gyermeke is tanult, Mary egyre többet csalódott akkori munkaadójában, és bár tőle függött utódai tandíja, otthagyta állását, és két korábbi csoporttársával együtt saját céget alapított, mely rádiós szkripteket írt és adott ki. A vállalkozás elindításához 5000 dollárra volt szükség, és Mary Higgins Clark arra kényszerült, hogy zálogba adja az eljegyzési gyűrűjét. További nyolc hónapnak kellett eltelnie, hogy a cég nyereségessé váljon, és ezalatt az idő alatt Mary nem sok pénzt látott; a család ismét pénzgondokkal küzdött.
Mary Higgins Clark ezekben a nehéz időkben is folytatta az írást. Ügynöke ösztönzésével belekezdett egy újabb könyvbe, de visszatért "gyermekeihez", a rövid novellákhoz. Míg ő az új történet közepén tartott, addig öccse, Johnny is meghalt. Hogy egy időre elfelejtse fájdalmát, Mary Higgins belevetette magát az írásba, és végre elkészült legújabb elbeszélése.
Ezt követően elég hamar elkészült a Where Are the Children? (Hová tűntek a gyerekek?) című regény, melyet a Simon and Schuster kiadó vásárolt meg viszonylag kis összegért cserébe, 3000 dollárért. Három hónappal később, 1974 júliusában további 100 000 dollárt kapott a jogokból, és ez volt az első alkalom Mary Higgins Clark életében, hogy sok ideig nem voltak anyagi természetű problémái. A Hová tűntek a gyerekek? bestseller lett, és két évvel később Mary másfél millió dollárért adta el második elbeszélését.
Higgins Clark debütáló regénye az Aspire to the Heavens (1968) volt, melyet 2002-ben ismét kiadtak Mount Vernon Love Story (Mount Vernon szerelmesei) címmel. Ugyanebben az évben jelent meg önéletrajzi könyve, Kitchen Privileges címmel. 2006-ban az írónő bejelentette, hogy megvalósítja egyik álmát, hogy kiad egy gyerekkönyvet. Ghost Ship címmel meg is jelent a Simon and Schuster gondozásában.
Mary társszerzője volt néhány karácsonykor játszódó rejtélyes regénynek a lányával, Carol Higgins Clarkkal. Bár a kritikusok bírálták, hogy ezek a könyvek gyengébbe, mint Mary sajátjai, könnyebb hangvételük miatt eltérőek.
1981-ben Mary Higgins Clark éppen Washingtonban volt, amikor Ronald Reagan elnököt lelőtték. Rengeteg amerikai mellett ő is arra várt, hogy megtudják, milyen az elnök állapota. Amikor az orvosa végre sajtótájékoztatót tartott, Mary az elsők között volt, aki kérdéseket tett fel.
Mary Higgins Clark korán özvegy lett, és csak 1978-ban ment ismét férjhez. Ez azonban katasztrofális házasságnak bizonyult, és néhány évvel később érvényteleníttették. 1996-ban lett ismét feleség, John J. Conheeney oldalán, aki a Merrill Lynch Futures nyugalmazott vezérigazgatója volt. Itt helyezkedett el később Patty Higgins Clark. Mary és John Saddle Riverben, New Jerseyben él, és házuk van Manhattanben, Spring Lakeben, New Jerseyben és Dennisben, Massachusettsben.
Higgins Clark rögös utakon jutott el a sikerig, de mára már az egyik legismertebb írónő Amerikában és szerte a világban. Regényei több millió példányban kelnek el, és többsége bestseller lett. Sokféle történetet alkotott, de legtöbb műve a rejtélyek köré épült. Kiadott regényeivel sok díjat is begyűjtött, emellett néhány írásából tv-filmet is készítettek. Kisebbségi tulajdonosa a New Jersey Nets kosárlabdacsapatnak.
Művei:
Aspire to the Heavens (1968)
Where Are the Children? (Hová tűntek a gyerekek?; 1975)
A Stranger Is Watching (A leselkedő; 1977)
The Cradle Will Fall (1980)
A Cry in the Night (Kiáltás az éjszakában; 1982)
Stillwatch (A ház titka; 1984)
Weep No More, My Lady (Ne sírj többet, drága; 1987)
While My Pretty One Sleeps (Míg alszik szép kedvesem; 1989)
The Anastasia Syndrome and Other Stories (Az Anasztázia-szindróma és más történetek; 1989)
Voices in the Coal Bin (1990)
Loves Music, Loves to Dance (Halálos tánc; 1991)
All Around the Town (Ha kimondod a nevem; 1992)
I'll Be Seeing You (A hasonmás; 1993)
Death on the Cape and Other Stories (1993)
Milk Run and Stowaway (1993)
Mother Salut (1993; & Amy Tan & Maya Angelou)
Remember Me (Ne felejts!; 1994)
The Lottery Winner and Other Stories (1994)
Let Me Call You Sweetheart (Szólíts kedvesemnek/Szeress, rózsaszálam!; 1995)
Silent Night (Silent Night; 1995)
Moonlight Becomes You (Ha rád süt a Hold/Lélekharang; 1996)
My Gal Sunday: Henry and Sunday Stories (1996)
Pretend You Don't See Her (Tégy úgy, mintha nem látnád; 1997)
You Belong to Me (Hozzám tartozol; 1998)
All Through the Night (1998)
We'll Meet Again (Még találkozunk; 1999)
Before I Say Good-Bye (Mielőtt búcsút mondanék; 2000)
Deck the Halls (A gonosztól megmentettél...; 2000; & Carol Higgins Clark)
On the Street Where You Live (A te sírod az én sírom is/Az utca, ahol élünk; 2001)
He Sees You When You're Sleeping (2001; & Carol Higgins Clark)
Mount Vernon Loves Story (Mount Vernon szerelmesei; 2002)
Kichen Privileges, A Memoir' (2002)
Daddy's Little Girl (2002)
The Second Time Around (Még egy élet/Második esély;2003)
Nighttime Is My Time (Enyém az éjszaka/Éjjeli bagoly; 2004)
The Christmas Thief (2004; & Carol Higgins Clark)
No Place Like Home (Emlékek háza/Otthon, édes otthon; 2005)
Two Little Girls in Blue (Két kicsi lány kékben; 2006)
Santa Cruise (2006; & Carol Higgins Clark)
Ghost Ship: A Cape Cod Story (2007)
I Hears That Song Before (Ismerős dal; 2007)
Where Are You Now? (Hol vagy?; 2008)
Dashing Through the Snow (2008; & Carol Higgins Clark)
Just Take My Heart (2009)
The Shadow of Your Smile (2010)
I'll Walk Alone (2011)
Lisa Scottoline 1955. július 1-én született amerikai írónő, akinek jogi thrillerjeit 25 nyelvre fordították le. Lisa Philadelphiában született, és a Pennsylvaniai Egyetemen szerzett diplomát magna cum laude irodalomból. 1981-ben ugyanezen egyetem jogi karán kapott jogi doktorátust cum laude. Egy neves philadelphiai ügyvédi irodánál kezdett dolgozni, de otthagyta a munkáját, miután megszületett a lánya, Francesca Serritella, aki szintén író lett.
Ira Marvin Levin amerikai születésű író, drámaíró és dalszövegíró. 1929. augusztus 27-én született Bronxban, New Yorkban. Apja egy játékgyárat vezetett, és azt szerette volna, hogy fia nála dolgozzon, de Ira mást álmodott meg. Már gyerekkorában író akart lenni, és apja végül beleegyezett, hogy támogatja ebben. Erre azonban nem sokáig volt szükség, mivel hamarosan már saját magát tudta eltartani sikeres kezdő drámaíróként. Egyetemi tanulmányait a Drake Egyetemen kezdte, Des Moinesban, Iowában. Emellett beiratkozott a Horace Mann iskolába, ahol diplomát szerzett, majd a New York-i Egyetemen filozófia és irodalom szakra járt.
Raymond Thornton Chandler 1888. július 23-án született amerikai regény- és szövegkönyvíró. Chicagoban, Illinoisban jött a világra, de két évvel később Londonba, Angliába ment ír származású anyjával, Florence-vel, aki elhagyta Raymond apját, mert annak alkoholproblémái voltak (egyébként építészmérnök volt az Észak-Amerikai Vasúttársaságnál). A fiú nagybátyja, a sikeres ügyvéd segítette őket. Miután Raymond elvégezte a helyi iskolát Upper Norwoodban, klasszikus tanulmányokat folytatott a Dulwich Főiskolán, Londonban. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, mivel a legtöbb idejét Párizsban és Münchenben töltötte. 1907-ben közszolgálati vizsgát tett, melyen a harmadik legmagasabb pontszámot érte el. Ezután csatlakozott az Admiralitás szervezethez, mely a brit haditengerészet ügyeiért volt felelős. Első verse ebben az időben jelent meg.
Eddigre Raymond La Jollába, Kaliforniába költözött, amely egy gazdag üdülőhely San Diego szomszédságában. Az író ezzel is jelezte távolságtartását a hollywoodi közösségtől. Ekkoriban írta meg a két utolsó Marlowe regényt a hétből. A hetedik, az utolsó befejezett munkája a Playback (Visszajátszás; 1958), melyből film is készülhetett volna a Universaltól. '58-ban még elkezdte írni a Poodle Springs (a nyolcadik Philip Marlowe könyv) című detektívregényét, de 1959. március 26-án bekövetkezett halála miatt nem tudta befejezni. Az első négy fejezetet még megírta, de a többit 1989-ben fejezte be Chandler nagy csodálója, Robert B. Parker, a Spenser-sorozat szerzője. Parker ezután '91-ban megjelentette teljes egészében egyedül írt Marlowe könyvét, a The Big Sleep folytatását Perchance to Dream címmel. A regény az eredetiből vett idézetekkel kezdődik, hogy az olvasó előtt felelevenítse az eseményeket.
William Peter Blatty 1928. január 7-én született amerikai író és filmkészítő. New Yorkban látta meg a napvilágot libanoni származású szülők gyermekeként, akik Amerikába telepedtek át. Mary (Mouakad) és Peter Blatty egy ruhagyárban dolgoztak. William apja elhagyta a családját, amikor ő három éves volt. Ezután "kényelmes nyomorban" (ahogy Blatty nevezte) éltek mélyen vallásos anyjával, aki a New York-i utcákon árult birsalmazselét. 28 különböző címük volt, mivel többször is kilakoltatták őket.