World of Books A könyvek világa

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

Ebben a novellában még inkább hiányoltam a humort, mint Simon Brett művében, és itt is inkább az akciókon volt a hangsúly. Rengeteg pisztolylövés "hangzott" a történetben, de ettől volt pörgős, izgalmas. Chandler műveiben viszont még ha lőnek is, nem a párbajok állnak a középpontban, hanem a nyomozás és Marlowe látásmódja.
A Csillagfényben (Star Bright) egy Artie Duke nevű férfi bízza meg Marlowe-t. Ez azonban nem igazi megbízás, hanem inkább egy régi szívesség viszonzása. Duke egy magazin kiadója volt, és hallott egy új tehetségről, akiről fantasztikus fotókat készített egy Corcoran nevű fényképész. Marlowe-nak oda kell mennie a stúdiójába, és elhozni a képeket. Csakhogy a férfit meggyilkolták, és nem akármilyen módon: megkínozták. Marlowe kénytelen teljesíteni a feladatot, mert így kívánja a tisztesség, és elmegy egy gyilkosság helyszínére, hogy megkeresse Ella Lou képeit. A fiatal lányról is csak ennyit tudni. Marlowe-nak sikerül kiderítenie a vezetéknevét is, még annak ellenére is, hogy egy zsaru strázsál kinn Corcoran lakása előtt. A nyomozó talál egy címet is a dossziéban, viszont képet egy darabot se. Ellátogat arra a címre, de ott Ella Lou-t már nem találja meg, csak a főbérlőjét, aki elárul némi információt Marlowe-nak. Megjelenik Ella Lou apja is, aki égre földre keresi lányát, aki után csak egy levél maradt. Azon találnak egy címet, és Artie-val együtt elmennek egy víkendházhoz, de követik őket, és két fegyveres tartja őket sakkban. A lövöldözésben többen megsérülnek, és az egyik gorilla súlyosan megvágta több helyen is Ella Lou-t, így már sosem lehet olyan szép, mint volt.
Nekem kissé zavaros a történet, nem teljesen világos, hogy miért volt fontos elcsúfítani a gyönyörű modell arcát, de talán a konkurencia miatt. Mindegy, azért nem volt unalmas történet, és mókás volt a házinéni is, aki megmutatta Marlowe-nak Ella Lou szobáját. A novella végén pedig ott volt a Raymond Chandlernél megszokott magányosság érzete, de ott lebegett a levegőben egyfajta változás szele. Marlowe levonja a következtetést, amit talán senki más nem tud: Ella Lou-nak talán jobb úgy, hogy megsérült, mivel kedvezőbb élete lehet kis szülővárosában, ahol majd megnősül és gyerekei lesznek. Ezzel szemben nem biztos, hogy az Ella Lou-t követő lány ilyen "szerencsés" lesz.

A Csillagfény szereplői:
Philip Marlowe, magánnyomozó
Artie Duke, a Duke and Duchess magazin kiadója
Ella Lou Harrison, modell
Mrs. Galton, panzió tulajdonosnője
Cletus Harrison, Ella Lou apja
Dan Dillon, a Big Rock Resort ügyvezetője és útikalauza
"Vörös" Mallory, gengszter
Butch, gengszter

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

Marlowe humora szerintem lényegesen megcsappant ebben a történetben, de az érzékletes leírások azért megmaradtak. Simon Brett Gyilkosság a Stardust Clubban (Stasdust Kill) című elbeszélésében inkább az akcióra helyezte a hangsúlyt, és a végére Marlowe ismét nem kap semmit, csak az igazságérzete maradt neki. Bár szerintem Raymond Chandler könyveinek végén mindig van azért valami, amivel Marlowe is jól jár, azért Brett novellája kiváló tisztelgés.
A történetben Marlowe egy híresség megbízását kapja. A gyönyörű és csábító Lila West színésznő azt akarja, hogy öljön meg egy embert, bizonyos Johnny Escalitót, aki a Stardust Clubban dolgozik kidobóként. Ez a férfi Miss West szerint fenyegető leveleket küldözgetett neki. Marlowe azonban nem bérgyilkos, így fogja a kalapját, és távozik a nőtől. Amikor azonban elindul, észreveszi, hogy követik. A titokzatos férfi meg akarja ölni, de Marlowe nem hagyja magát. A férfi húzza a rövidebbet, és Marlowe olyan nyomokat talál nála, melyek talán a Stardust Clubba vezetnek. Philip Marlowe sosem hitt igazán a véletlenekben, így ellátogat a szórakozóhelyre. Ott szemtanúja lesz Lila West és kitartója, Bud Cone veszekedésének, majd a színésznő és Johnny Escalito heves vitájának lesz szemtanúja. Végül Johnny Escalitót lelövik: Lila West tette, önvédelemből. A Stardust Club valamennyi vendége így meséli, de Marlowe tudja, hogy Escalito kezében nem volt fegyver, pedig Miss West azt állította. Szerinte a nő csak így tudta elintézni a férfit, mivel nem akarta, hogy az valami kompromittálót tudasson róla a nyilvánosságnak. Sőt fenyegető levelek sem voltak, legalábbis azokat Marlowe szerint biztos nem Escalito írta. A rendőrség azonban szokásához híven bárgyú, szemellenzős banda. Aki az üggyel fogalakozik, nem akar bonyodalmat, és szerinte ez az eset csak egy egyszerű önvédelem volt. Marlowe-t megfenyegeti, hogy nem hangoztassa a vallomását, mert akkor megütheti a bokáját. A magánnyomozó számára világossá válik, hogy ismét nem kerül ki teljes győzelemmel az ügyből. S bár Johnny Escalito sem volt egy angyal, azért megérdemelte volna, hogy kiderüljön az igazság. Sőt, Lila West hidegvérű gyilkos.
Simon Brett leírása élethű és érzékletes. Nagyszerűen festi le a karaktereket, például a "bordélyház" tulajdonosnőjét, akihez Marlowe információért megy, és a végén a rendőrt, aki "kövérségéhez képest gyorsan mozgott". Ahogy azt már írtam, Chandler humorát hiányolom a novellából, és az egész atmoszférája is sokkal melankolikusabb, mint Raymond Chandlernél.
A soron következő mű ebből a kötetből John Lutz Csillagfénye. Az író több krimihőst is alkotott, de egyik legismertebb regénye a Single White Female, vagyis az Egyedülálló nő megosztaná, melyből film is készült.

A Gyilkosság a Stardust Clubban szereplői:
Philip Marlowe, magánnyomozó
Lila West, színésznő
Bud Cone, az Ingot Pictures igazgátója, West partnere
Johnny Escalito, kidobó a Stardust Clubban

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

Sara Paretsky teremtette meg saját magánnyomozóját, V.I. Warshawski-t, csakhogy ő nő nemű. Ezzel Paretsky egyfajta kuriózumot alkotott, és saját elmondása szerint Raymond Chandler, azzal, hogy létrehozta Philip Marlowe-t, ösztönözte, hogy az ő hőse is magándetektív legyen.
A gyenge láncszemet (Dealer's Choice) 1942-ben írta, és főhőse ugyancsak Marlowe. Elolvasva az elbeszélést, arra jutottam, hogy a légkör és a stílus meg van, tényleg mintha Chandler egyik írását olvasnám. Marlowe elbeszélése, mondandója is nagyon hasonlatos, bár a Raymond Chandler által megteremtett karakter mindig egyes szám első személyben beszél magáról, s nem egyes szám harmadik személyben (mondjuk ez körülbelül kétszer fordul elő).
Mindkét Marlowe-nál meg van a cinizmus és a magányosság vetülete, de Paretsky Marlowe-jánál ez kissé más. Talán enyhébb, és nem éreztem át azt a magányt. Mint Chandlernél, itt is megjelenik A nő, a végzet asszonya, aki megpróbálja becsapni Marlowe-t, de ez végül úgy sem sikerül. A gyenge láncszemben ez egy titokzatos nő, aki azzal bízza meg a detektívet, hogy intézzen el egy kaszinóadóság ügyet, mely a bátyját súlytja. Marlowe nem hisz a nő két szép szemének, s az első pár mondatából rájön, hogy szinte semmi sem igaz, amit elmondott, még talán a neve sem. Mint később kiderül, a nő nem is olyan rossz, mint azt gondolhatnánk róla. Marlowe szembetalálja magát két hullával is, és le is ütik, meg akarják ölni, de kimászik a bajból a nő segítségével, akit azonban a történet végén nem kaphat meg. Talán a novella végén, a nő után maradt parfümillatot kereső Marlowe-nál lehet érzékelni az igazi magányt, bár szerintem Chandler sosem volt ilyen szentimentális.
Alapjában tetszett a történet, és az írásmód is, csak még annyit, hogy számomra negatívum, ha ilyen mértékben rohannak az események. Raymond Chandler novellája, A ceruza sem sokkal hosszabb, és ott nem volt egyfajta hiányérzetem miközben haladtam. Sara Paretsky elbeszéléséből viszont néhány jelenetet még inkább elolvastam volna, csakhogy összeáljon. Olyan, mintha valami kimaradt volna belőle. Paretsky Holtpont című regényét, melynek V.I. Warshawski a főszereplője, már olvastam. Az nagyon tetszett, izgalmas, olvasményos krimi. És attól, hogy A gyenge láncszem Marlowe novella, nem is kell teljesen egyeznie, és az írók, akik ezen gyűjteménybe bekerültek, nem utánozni akarták Raymond Chandlert, hanem a nyomdokaiba léptek. Azért választottam Paretsky novelláját A ceruza után, mert amint említettem, tőle már olvastam mást, és a soron következő Simon Brett-tel is hasonló a helyzet. Az ő Marlowe története a Gyilkosság a Stardust Clubban címet kapta, és még nem fejeztem be, de azt előljáróban megsúgom, hogy érdekesnek tetszik.

A gyenge láncszem szereplői:
Philip Marlowe, magánydetektív
Naomi Felstein, Marlowe megbízója
Dominick Bognavich, hitelező
Richard, Miss Felstein testvére
Kurt és Jay Boylston, farmtulajdonosok, gazdálkodók

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

Ahogy a fülszöveg szól, a Philip Marlowe visszatérése (Raymond Chandler's Philip Marlowe) egy novellagyűjtemény, s én nem sorba haladok, hanem rögtön Chanlder utolsó Marlowe novellájával kezdtem, mely a halála után, '59-ben jelent meg először. Ahogy a könyv előszavában írják Raymond Chandlerről, remekül írt, igazi kifejező stílussal rendelkezett. Aki olvasott már Marlowe történetet, az tudja, hogy a magándetektív mindig is magányos farkas volt, aki cinizmussal tekint az életbe. Ez a magány azonban a későbbiekben elhatalmasodott rajta, mint ahogy Chandler-ön is. Vagy inkább fordítva történt: az író lett egyre magának valóbb, mivel utolsó éveire már a felesége is meghalt, és ez a változás átütött írásain is.
Az 1958-ben befejezett Playback, azaz Visszajátszás határozottan elviszi az olvasót Marlowe lelkének mélységeibe, és a karakter kifejezetten kiábrándult abból a világból, amiben él. Hasonló ehhez A ceruza is, bár rövidsége miatt nem jut sok idő az elmélkedésre. Philip Marlowe olyan furcsa megbízást kap egy kiugrott gengsztertől, hogy védje meg, mivel bandája egy vonással kihúzta a nevét. Ez a biztos halált jelenti a számára, és ezt Marlowe is tudja jól. Kis ellenállás után a magándetektív elvállalja az ügyet, és előleget is kap. Együtt szépen meg is tervezik a szökést, ami simán sül el, talán túl simán. Ahogy az már lenni szokott, valaki mégis meghal, és Marlowe megkapja a ceruzát is, ami nem jelenthet jót. Marlowe ennek ellenére nem érzi komoly veszélyben magát, hiszen ha a gengszterek elküldték neki azt, akkor csak fenyegetőznek. Hamarosan érkezik is hozzá egy titokzatos férfi, aki halálraítéltje hollétéről érdeklődik, cserébe leszáll Marlowe-ról. A detektív azonban maga keresi meg megbízóját, hogy kiderítse, miért más halt meg helyette, ha őt sikerült kimentenie a slamasztikából...
Philip Marlowe ebben a novellában egy gengszterbandával száll szembe, de amikor elküldik neki a végzetes jelentésű ceruzát, akkor sem ijed meg, hiszen logikusan végiggondolja a helyzetet, és arra a következtetésre jut, hogy ez még csak a figyelmeztetés. Ennek ellenére elővigyázatos, és segítséget kér egy rendőr barátjától-ellenségétől. A történetben, ahogy azt már megszokhattuk, Marlowe-t többször is meg akarják vesztegetni egy kis pénzzel, de ő sosem dől be ennek. Nem akar gazdag lenni, bár néha elgondolkozik, mire is vihette volna. Jelenleg megelégszik azzal, amilye van, ami sokszor úgy tűnik neki, hogy a nagy semmi. Az ártatlanokat azonban mindig megvédi, és leszámol az ártó szándékú rosszfiúkkal, és még a nőkkel is, ha úgy hozza a sors. Ebben az elbeszélésbe is feltűnik egy nő Marlowe életében, akivel már dolgozott együtt korábban is. Ő Anne Riordan, egy becsületességért elbocsájtott zsaru lánya, akiben szintén ott lakozik a keserűség apja tönkretett élete és anyja halála miatt. Egy szép kertvárosi házban lakik, melyre Marlowe is vágyik, bár tudja, sosem kaphatja meg. Mint ahogyan a lányt sem, akihez nagyon is vonzódik. Anne nem ment még férjhez, mivel nem adná oda a szívét akárkinek, Marlowe viszont nem venné el, mivel annyi nő volt az életében, hogy nem érdemli meg, s ezt a nő szemébe is mondja. Chandler hőse tehát továbbra is magányos, az élet dolgain töprengő és a végtelenségig cinikus figura maradt.
A ceruza tényleg tovább gazdagította Raymond Chandler tehetségének tárházát, és legközelebb a kötetben szereplő A gyenge láncszem című novella lesz terítéken, melynek főszereplője szintén Philip Marlowe, de Sara Paretsky tollából.

A ceruza szereplői:
Philip Marlowe, magándetektív
Ikky Rossen, a kiugrott gengszter
Anne Riordan, egy rendőrfőnök lánya, Marlowe barátja, és néha segítőtársa
"Charles Hickon", piti gengszter
Bernie Ohls, rendőr, Marlowe barátja-ellensége
Foster Grimer, gengszter

Raymond Thornton Chandler 1888. július 23-án született amerikai regény- és szövegkönyvíró. Chicagoban, Illinoisban jött a világra, de két évvel később Londonba, Angliába ment ír származású anyjával, Florence-vel, aki elhagyta Raymond apját, mert annak alkoholproblémái voltak (egyébként építészmérnök volt az Észak-Amerikai Vasúttársaságnál). A fiú nagybátyja, a sikeres ügyvéd segítette őket. Miután Raymond elvégezte a helyi iskolát Upper Norwoodban, klasszikus tanulmányokat folytatott a Dulwich Főiskolán, Londonban. Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, mivel a legtöbb idejét Párizsban és Münchenben töltötte. 1907-ben közszolgálati vizsgát tett, melyen a harmadik legmagasabb pontszámot érte el. Ezután csatlakozott az Admiralitás szervezethez, mely a brit haditengerészet ügyeiért volt felelős. Első verse ebben az időben jelent meg.
Chandler nem sokáig maradt a közszolgálatban, körülbelül egy évig, mivel ellenére volt az ott elvárt szolgalelkűség. Így lemondott tisztjéről, és családja megdöbbenésére riporter lett a Daily Express és a Bristol Western Gazette újságoknál. Riporternek azonban nem volt sikeres, néhány cikket írt és folytatásos romantikus költeményeket közölt. 1912-ben kölcsönkért nagybátyjától, és visszament az Egyesült Államokba, ahol végül Los Angelesben telepedett le édesanyjával. Teniszütőket javított, gyümölcsöt szedett, és elviselte a magányos időszakot, miközben a megtakarításaikból éltek. Végül elvégzett egy levelező könyvelői tanfolyamot, és állást vállalt. 1917-ben, amikor az Egyesült Államok belépett az Első Világháborúba, Chandlert besorozták a Kanadai Expedíciós Hadseregbe, és a lövészárkoknál szolgált Franciaországban a Gordon Highlanders tagjaként. A háború végén repülős kiképzést is kapott az Egyesült Királyságban.
Miután a fegyverszünet megköttetett, Chandler visszatért Los Angelesbe. Hamarosan szerelmi viszonyt kezdett Pearl Eugenie 'Cissy' Hurlburt Pascallal, egy férjes asszonnyal, aki jóval idősebb volt nála. De ezek az akadályok nem állíthatták meg kettejüket, és Cissy 1920-ban elvált férjétől, Juliantől. Raymond anyja helytelenítette a kapcsolatot, és nem volt hajlandó áldását adni kettejük házasságára. Négy éven át támogatta mind az édesanyját, mind Cissyt, de amikor Florence Chandler 1923. szeptember 26-án elhunyt, szabadon feleségül vehette választottját, amit '24. február 6-án meg is tett. 1932-ben folytatta könyvelői pályafutását, és jól fizetői alelnöki állást kapott a Dabney Olaj Testületnél. Egy évvel később azonban alkoholizmusa, folyamatos hiányzásai, kötelezettségmulasztásai, a női munkatársak szexuális célból való válogatása és öngyilkossággal való fenyegetés miatt eltanácsolták.
Chandler anyagi gondjai növekedtek, így összeszedte tehetségét, és ponyvaregény íróvá képezte magát. Rengeteget olvasta az olyan számára is megfizethető ponyvamagazinokat, mint a Black Mask, és Earle Stanley Gardner módjára Perry Mason (Gardner kitalált hőse) képletére hasonló történetekkel próbálkozott. Első írása a Blackmailers Don't Shoot címet kapta, és a Black Mask magazinban jelent meg 1933-ban. Legelső regénye, a The Big Sleep (Hosszú álom/Örök álom) 1939-ben adatott ki. Itt jelent meg először Philip Marlowe magánnyomozó karaktere, aki később sokak kedvence lett. 1940-ben jelent meg a második Marlowe regény, Farewell, My Lovely (Kedvesem isten veled) címmel, melyet többször is megfilmesítettek. Chandler is belevetette magát a hollywoodi filmvilágba, és Billy Wilderrel együtt elkészítettek egy forgatókönyvet Double Indemnity (James M. Cain azonos című regényéből) címmel, melyet '44-ben és '73 is filmre vittek.
1946-ban készült el Chandler egyetlen saját forgatókönyve (The Blue Dahlia), de rögös úton. Miközben írta, sokszor volt részeg, és úgy gondolta, csak így tudja befejezni. 1951-ben társszerzője volt a Strangers on a Train (Idegenek a vonaton) című forgatókönyvnek, mely Patricia Highsmith azonos című regényéből merített. A film rendezője és producere Alfred Hitchcock volt, és a hírek szerint nem jöttek ki jól egymással Chandlerrel. Két egó nem fért meg egymás mellett, és az író állítólag úgy hivatkozott Hitchcockra, mint "egy kövér disznó"; Hitchcock pedig egy show felvételén a szemétbe hajította Chandler két forgatókönyvét.
Eddigre Raymond La Jollába, Kaliforniába költözött, amely egy gazdag üdülőhely San Diego szomszédságában. Az író ezzel is jelezte távolságtartását a hollywoodi közösségtől. Ekkoriban írta meg a két utolsó Marlowe regényt a hétből. A hetedik, az utolsó befejezett munkája a Playback (Visszajátszás; 1958), melyből film is készülhetett volna a Universaltól. '58-ban még elkezdte írni a Poodle Springs (a nyolcadik Philip Marlowe könyv) című detektívregényét, de 1959. március 26-án bekövetkezett halála miatt nem tudta befejezni. Az első négy fejezetet még megírta, de a többit 1989-ben fejezte be Chandler nagy csodálója, Robert B. Parker, a Spenser-sorozat szerzője. Parker ezután '91-ban megjelentette teljes egészében egyedül írt Marlowe könyvét, a The Big Sleep folytatását Perchance to Dream címmel. A regény az eredetiből vett idézetekkel kezdődik, hogy az olvasó előtt felelevenítse az eseményeket.
Raymond Chandler halálát tüdőgyulladás okozta, de élete utolsó néhány éve sem volt felhőtlen. Felesége, Cissy 1954-ben hosszú betegség után elhunyt, és ez hatalmas törést okozott az író életében. Meghasadt szívvel és részeg kábulatban még a temetés körüli elintéznivalókat is elmulasztotta. Cissy hamvai évekig egy lezárt tárolóban maradtak, majd 2011-ben eltemették Chandler mellé. Felesége halála után Chandler depresszióba esett, és egyre többet ivott, melyről sosem tudott igazán leszokni. Ez az állapot kihatott írói munkájára is. 1955-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Ezekben az években több nővel is bonyodalmas kapcsolatba került: Helga Greene (irodalmi ügynök), Jean Fracasse (a titkárnője), Sonia Orwell (George Orwell özvegye) és Natasha Spender (Stephen Spender felesége). Ezt követően ismét megpróbált letelepedni Angliában, de 1956-ban visszanyerte amerikai állampolgárságát, és visszatért La Jollába, és itt is halt meg. Helga Greene örökölte Chandler tulajdonát, miután megnyerte az örökösödési pert Jean Fracasse ellen. Raymond Chandlert a Mout Hope temetőben, San Diegóban helyezték örök nyugalomra. Chandler úgy akart, hogy hamvasszák el, és a Cypress View Mauzóleumban temessék el Cissy mellé, de ez bizonyos jogi viták miatt nem volt lehetséges. 2011. február 14-én, Valentín-napon vitték át ünnepélyes keretek között Cissy Chandler hamvait az író mellé, ahogy mindig is akarta. A jogi beadványt a Chandler életét kutató Loren Latker nyújtotta be. A házaspár síkövén ez olvasható: "Dead men are heavier than broken hearts" vagyis "A halott ember nehezebb, mint az összetört szívek". Ez egy idézet a Hosszú álomból.

Művei:

Regények & novellák:
Blackmailers Don't Shoot (A zsarolók nem szoktak lőni; 1933)
Smart-Aleck Kill (1934)
Finger Man (A fecsegő férfi; 1934)
Killer in the Rain (1935)
Nevada Gas (Nevada-gáz; 1935)
Spanish Blood (Spanyol vér; 1935)
Gund at Cyrano's (Lövések a mulatóban; 1936)
The Man Who Liked Dogs (1936)
Noon Street Nemesis (Egy lány a Noon Streeten; 1936)
Goldfish (Az aranyhalak; 1936)
The Curtain (1936)
Try the Girl (1937)
Mandarin's Jade (A kínai nyaklánc; 1937)
Red Wind (Frontátvonulás/Vörös szél; 1938)
The King in Yellow (A király sárgában/A sárga király; 1938)
Bay City Blues (Bűn és bánat; 1938)
The Big Sleep (Hosszú álom/Örök álom; 1939)
The Lady in the Lake (Asszony a tóban; 1939)
Pearls Are a Nuisance (A gyöngy bajjal jár; 1939)
Trouble is My Business (Nekem a balhé a specialitásom/Veszélyes szakma; 1939)
I'll Be Waiting (Várni foglak; 1939)
The Bronze Door (A bronzkapu; 1939)
Farewell, My Lovely (Kedvesem, Isten veled!/Isten veled, kedvesem!; 1940)
No Crime in the Mountains (1941)
The High Window (A magas ablak/Az emeleti ablak; 1942)
The Lady in the Lake (Asszony a tóban; 1943)
The Little Sister (A kicsi nővér; 1949)
Professor Bingo's Snuff (Bingo professzor tubákja; 1951)
The Long Goodbye (Elkéstél, Terry!/Hosszú búcsú; 1953)
Playback (Visszajátszás; 1958)
Poodle Springs (1959; Robert B. Parker által befejezve '89-ben)
Marlowe Takes on the Syndicate/The Pencil (A ceruza; 1959; posztumusz)
English Summer (Egy angliai nyár; 1976; posztumusz)

Novelláskötetek:
5 Murderers (1944)
Five Sinister Characters (1945)
Red Wind (1946)
Spanish Blood (1946)
The Finger Man (1947)
The Simple Art of the Murder (1950)
Killer in the Rain (1964)
The Midnight (1971)
Stories & Early Novels (1995)
Later Novels & Other Writings (1995)
Collected Stories (Az okoskodó gyilkos; 2002)

Forgatókönyvek:
The Blue Dahlia (1946)
Double Indemnity (Gyilkos vagyok; 1944)
Strangers on a Train (Idegenek a vonaton; 1951)