World of Books A könyvek világa

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

Sara Paretsky teremtette meg saját magánnyomozóját, V.I. Warshawski-t, csakhogy ő nő nemű. Ezzel Paretsky egyfajta kuriózumot alkotott, és saját elmondása szerint Raymond Chandler, azzal, hogy létrehozta Philip Marlowe-t, ösztönözte, hogy az ő hőse is magándetektív legyen.
A gyenge láncszemet (Dealer's Choice) 1942-ben írta, és főhőse ugyancsak Marlowe. Elolvasva az elbeszélést, arra jutottam, hogy a légkör és a stílus meg van, tényleg mintha Chandler egyik írását olvasnám. Marlowe elbeszélése, mondandója is nagyon hasonlatos, bár a Raymond Chandler által megteremtett karakter mindig egyes szám első személyben beszél magáról, s nem egyes szám harmadik személyben (mondjuk ez körülbelül kétszer fordul elő).
Mindkét Marlowe-nál meg van a cinizmus és a magányosság vetülete, de Paretsky Marlowe-jánál ez kissé más. Talán enyhébb, és nem éreztem át azt a magányt. Mint Chandlernél, itt is megjelenik A nő, a végzet asszonya, aki megpróbálja becsapni Marlowe-t, de ez végül úgy sem sikerül. A gyenge láncszemben ez egy titokzatos nő, aki azzal bízza meg a detektívet, hogy intézzen el egy kaszinóadóság ügyet, mely a bátyját súlytja. Marlowe nem hisz a nő két szép szemének, s az első pár mondatából rájön, hogy szinte semmi sem igaz, amit elmondott, még talán a neve sem. Mint később kiderül, a nő nem is olyan rossz, mint azt gondolhatnánk róla. Marlowe szembetalálja magát két hullával is, és le is ütik, meg akarják ölni, de kimászik a bajból a nő segítségével, akit azonban a történet végén nem kaphat meg. Talán a novella végén, a nő után maradt parfümillatot kereső Marlowe-nál lehet érzékelni az igazi magányt, bár szerintem Chandler sosem volt ilyen szentimentális.
Alapjában tetszett a történet, és az írásmód is, csak még annyit, hogy számomra negatívum, ha ilyen mértékben rohannak az események. Raymond Chandler novellája, A ceruza sem sokkal hosszabb, és ott nem volt egyfajta hiányérzetem miközben haladtam. Sara Paretsky elbeszéléséből viszont néhány jelenetet még inkább elolvastam volna, csakhogy összeáljon. Olyan, mintha valami kimaradt volna belőle. Paretsky Holtpont című regényét, melynek V.I. Warshawski a főszereplője, már olvastam. Az nagyon tetszett, izgalmas, olvasményos krimi. És attól, hogy A gyenge láncszem Marlowe novella, nem is kell teljesen egyeznie, és az írók, akik ezen gyűjteménybe bekerültek, nem utánozni akarták Raymond Chandlert, hanem a nyomdokaiba léptek. Azért választottam Paretsky novelláját A ceruza után, mert amint említettem, tőle már olvastam mást, és a soron következő Simon Brett-tel is hasonló a helyzet. Az ő Marlowe története a Gyilkosság a Stardust Clubban címet kapta, és még nem fejeztem be, de azt előljáróban megsúgom, hogy érdekesnek tetszik.

A gyenge láncszem szereplői:
Philip Marlowe, magánydetektív
Naomi Felstein, Marlowe megbízója
Dominick Bognavich, hitelező
Richard, Miss Felstein testvére
Kurt és Jay Boylston, farmtulajdonosok, gazdálkodók

Robert Crais, Max Allan Collins, Francis M. Nevins, Jr., John Lutz, Simon Brett, Stuart M. Kaminsky, Edward D. Hoch, James Grady, Eric Van Lustbader és további szerzők. Philip Marlowe novellája.
Egy rendkívüli könyvet tart a kezében az olvasó, bár mintegy másfél évtizedet megkésett e novellagyűjtemény magyar nyelvű kiadása, mivel az eredeti kötet Raymond Chandler születésének századik évfordulójára jelent meg. A könyv szerkesztője és az újabb Philip Marlowe-történetek írói Chandler előtti főhajtásnak szánták ezt az antológiát.
Huszonhárom szerző, huszonhárom Philip Marlowe novelláját tartalmazza a gyűjtemény, s mintegy ráadásként Raymond Chandler utolsó Philip Marlowe-történetét: A ceruza (The Pencil) címűt, jelentősen gazdagítva a chandleri Marlowe-hagyatékot.

Ahogy a fülszöveg szól, a Philip Marlowe visszatérése (Raymond Chandler's Philip Marlowe) egy novellagyűjtemény, s én nem sorba haladok, hanem rögtön Chanlder utolsó Marlowe novellájával kezdtem, mely a halála után, '59-ben jelent meg először. Ahogy a könyv előszavában írják Raymond Chandlerről, remekül írt, igazi kifejező stílussal rendelkezett. Aki olvasott már Marlowe történetet, az tudja, hogy a magándetektív mindig is magányos farkas volt, aki cinizmussal tekint az életbe. Ez a magány azonban a későbbiekben elhatalmasodott rajta, mint ahogy Chandler-ön is. Vagy inkább fordítva történt: az író lett egyre magának valóbb, mivel utolsó éveire már a felesége is meghalt, és ez a változás átütött írásain is.
Az 1958-ben befejezett Playback, azaz Visszajátszás határozottan elviszi az olvasót Marlowe lelkének mélységeibe, és a karakter kifejezetten kiábrándult abból a világból, amiben él. Hasonló ehhez A ceruza is, bár rövidsége miatt nem jut sok idő az elmélkedésre. Philip Marlowe olyan furcsa megbízást kap egy kiugrott gengsztertől, hogy védje meg, mivel bandája egy vonással kihúzta a nevét. Ez a biztos halált jelenti a számára, és ezt Marlowe is tudja jól. Kis ellenállás után a magándetektív elvállalja az ügyet, és előleget is kap. Együtt szépen meg is tervezik a szökést, ami simán sül el, talán túl simán. Ahogy az már lenni szokott, valaki mégis meghal, és Marlowe megkapja a ceruzát is, ami nem jelenthet jót. Marlowe ennek ellenére nem érzi komoly veszélyben magát, hiszen ha a gengszterek elküldték neki azt, akkor csak fenyegetőznek. Hamarosan érkezik is hozzá egy titokzatos férfi, aki halálraítéltje hollétéről érdeklődik, cserébe leszáll Marlowe-ról. A detektív azonban maga keresi meg megbízóját, hogy kiderítse, miért más halt meg helyette, ha őt sikerült kimentenie a slamasztikából...
Philip Marlowe ebben a novellában egy gengszterbandával száll szembe, de amikor elküldik neki a végzetes jelentésű ceruzát, akkor sem ijed meg, hiszen logikusan végiggondolja a helyzetet, és arra a következtetésre jut, hogy ez még csak a figyelmeztetés. Ennek ellenére elővigyázatos, és segítséget kér egy rendőr barátjától-ellenségétől. A történetben, ahogy azt már megszokhattuk, Marlowe-t többször is meg akarják vesztegetni egy kis pénzzel, de ő sosem dől be ennek. Nem akar gazdag lenni, bár néha elgondolkozik, mire is vihette volna. Jelenleg megelégszik azzal, amilye van, ami sokszor úgy tűnik neki, hogy a nagy semmi. Az ártatlanokat azonban mindig megvédi, és leszámol az ártó szándékú rosszfiúkkal, és még a nőkkel is, ha úgy hozza a sors. Ebben az elbeszélésbe is feltűnik egy nő Marlowe életében, akivel már dolgozott együtt korábban is. Ő Anne Riordan, egy becsületességért elbocsájtott zsaru lánya, akiben szintén ott lakozik a keserűség apja tönkretett élete és anyja halála miatt. Egy szép kertvárosi házban lakik, melyre Marlowe is vágyik, bár tudja, sosem kaphatja meg. Mint ahogyan a lányt sem, akihez nagyon is vonzódik. Anne nem ment még férjhez, mivel nem adná oda a szívét akárkinek, Marlowe viszont nem venné el, mivel annyi nő volt az életében, hogy nem érdemli meg, s ezt a nő szemébe is mondja. Chandler hőse tehát továbbra is magányos, az élet dolgain töprengő és a végtelenségig cinikus figura maradt.
A ceruza tényleg tovább gazdagította Raymond Chandler tehetségének tárházát, és legközelebb a kötetben szereplő A gyenge láncszem című novella lesz terítéken, melynek főszereplője szintén Philip Marlowe, de Sara Paretsky tollából.

A ceruza szereplői:
Philip Marlowe, magándetektív
Ikky Rossen, a kiugrott gengszter
Anne Riordan, egy rendőrfőnök lánya, Marlowe barátja, és néha segítőtársa
"Charles Hickon", piti gengszter
Bernie Ohls, rendőr, Marlowe barátja-ellensége
Foster Grimer, gengszter

SLIVER = SZILÁNK;
KARCSÚ, ÉGBE TÖRŐ FELHŐKARCOLÓ.
A hipermodern New York-i toronyház csillogó-villogó homlokzata mögött
FENYEGETŐ VESZÉLYEK
rejtőznek.
KAY NORRIS,
az egyedülálló, szép, okos, sikeres asszony gyanútlanul beköltözik az épület egyik luxuslakásába. A házban
DÖBBENETES TITOK REJTŐZIK
az üveg és a beton mögött.
A SLIVER
megszállottság, az izgalom és az elképesztő meglepetések
HIPNOTIKUS TÖRTÉNETE.
IRA LEVIN,
a nagyfeszültség pszichológiai regény világhírű mestere jéghideg logikával és precizitással
LEBILINCSELŐ SZTORIT
alkotott.

Kay Norris, a sikeres szerkesztő beköltözik új otthonába, egy csodálatos és drága luxuslakásba. Nemrég élt át két rossz kapcsolatot is, és életét egy új helyen szeretné folytatni. Ám ennek a felhőkarcolónak nincs jó híre: úgy nevezik, a "rémtorony", mivel rövid idő alatt több "véletlen" baleset történt benne. Egy fiatal, sokak szerint életvidám lány kiugrott az ablakon, egy ott dolgozó legurult a lépcsőn, és nem sokkal Kay beköltözését követően egy újabb eset is történik: a népszerű írót, Hubert Sheert éri szörnyű baleset, amikor begipszelt lábával elcsúszik a fürdőszobájában, és a fejét beveri a csapba. Kay-t azért is foglalkoztatja ez az ügy jobban, mert ismerte Sheert. Nem sokkal korábban mutatták őket be egymásnak, és a férfi egy randevút is megbeszélt vele egy nem is olyan távoli alkalomra. Kay mindeközben megismerkedik a ház lakóival, a gyönyörű és elfoglalt Vidával, a kissé szétszórt Sam Yale-lel, aki régen rendező volt, és a jóképű, "dinamitmosolyú" Pete Hendersonnal.
Kay szinte megszólalásig hasonlít az évekkel ezelőtt különös balesetben elhunyt Thea Marshall színésznőre. Ezt Sam is észreveszi, akiről kiderül, hogy ő volt Thea szeretője, és többször dolgoztak együtt. Kay és Sam összebarátkozik, de a nő életébe egy új szerelem is belép, Pete személyében. Róla viszont azt tudjuk meg, hogy ő a ház valódi tulajdonosa, és Thea Marshall fia. Kay meglepve fogadja a dolgot, de öszinte szerelembe esik a férfi iránt, és az viszonzásra is talál. Csakhogy az mint lenni szokott egy thriller regényben, nem lehet mindig felhőtlen a boldogság. A különös halálesetek még mindig foglalkoztatják Kay-t, és közben a házzal kapcsolatban is rossz érzése van, mintha valaki egyfolytában figyelné...
Ahogy a fülszöveg is írta, ez egy lebilincselő könyv. Nagyszerűen van megírva, izgalmas és megborzongató. A karakterek belopják magukat az ember szívébe. Az okos Kay Norris és a jóképű Pete Henderson nagyszerű páros, a korkülönbség ellenére is. És bár a férfiról a történet folyamán kiderül egy s más, nem lehet teljesen utálni, hiszen már megkedveltük. Azíró felvonultat a regényben legalább három férfit, aki lehet a titokzatos leskelődő, és ez olyan mesterien van elkészítve, hogy az olvasó nem tudja kapásból, melyik az.
Ira Levin a Rosemary gyermeket vár írója is, és aki azt olvasta, nem fog csalódni. Könnyen rá lehet ismerni az író stílusára, de ettől a sztori nem lesz elcsépelt. Sőt, nem is lehet, mivel a Rosemary gyermeket vár című regényben egy démoni gyermek megfogantatása a központi téma, a Sliverben pedig a titkok megvédése bármilyen eszközzel. A két mű még annyiban hasonlít egymásra, hogy mindkettőben szerepel egy titkokkal teli ház, melyben furcsa balesetek történtek. A Rosemary gyermeket vár történetében ez az okkultizmus miatt van, a Sliverben viszont emberi kéz formálja a lakók sorsát. A regény végén, mikor az olvasó számára is kiderül a teljes igazság, elhatalmasodik a feszültség, és muszály végigolvasni, hogy kiderüljön, melyik oldal győz. Ira Levinnél pedig nem lehet tudni mire számítson az ember...
Az is fontos a Slivernél, hogy nincs benne csak jó vagy rossz. A negatív karaktert is lehet "szeretni", és a főhősnőnek is vannak olyan vágyai és tettei, melyeknek viselnie kell a következményeit. És bár nem akarom elárulni a könyv végét, azért a levini csattanó mégis csak ott van za utolsó sorokban, melyek eléréséig sem unatkozik az olvasó.

Szereplők:
Kay Norris, szerkesztő a Diadém könyvkiadónál
Felice, Kay macskája
Sam Yale, volt rendező, író, Kay barátja, Thea Marshall szeretője, aki a házban lakik
Pete Henderson, üzletember, a felhőkarcoló tulajdonosa, aki ott is lakik
Hubert 'Rocky' Sheer, író
Martin Sugarman, szerkesztő
Vida Travisano, modell, a ház lakója
Dmitri, a felhőkarcoló gondnok
Alex és Jeff, Kay volt barátai
Terry, a ház portása
Roxie, Kay barátnője
June és Norman, Kay barátai
Stuart, szerkesztő

A regény egyrészt az operaházat izgalomban tartó fantasztikus krimihistória, másrészt egy tragikus szerelmi háromszög; mindkét szál középpontjában a fantom áll. Ez a kétarcúság jellemzi a fantom viselkedését is: egyszerre kíméletlen és erőszakos szörnyeteg, és a zene angyala, aki művészetével meghódítja Christine-t. A regényben felsorakozik a romantika teljes kelléktára: a szenvedélyes érzelmek áradása, a hősöket nyomasztó titokzatos bűnök és bánatok terhe, a váratlan és csodás fordulatok tömege. A regény stílusa lendületes, rugalmas, a szatirikus társadalomrajz és a balzaci erejű portrék irodalmi értéket adnak írásának.

Gaston Leroux mielőtt a regényírásnak szentelte volna idejét, újságíró volt a Le Matin nevű lapnál. Itt kapott egyszer egy olyan feladatot, hogy írjon egy cikket a Párizsi Operaház alaksorában tartott foglyokról. Ez a kommün idején történt, és nem tartom kizártnak (sőt), hogy Leroux az ezen időkben átélt eseményeket, benyomásokat írta meg Az operaház fantomja című könyvében. Olvastam már a szerző más regényét is (A sárga szoba titka, A fekete ruhás hölgy illata), és megszokhattam volna rohanó, csapongó stílusát, de ezen regényeket már régebben olvastam, így egy kissé meglepődtem az írás menetén. Ahogy a fülszöveg is írja, ez a mű fordulatos, rohanó tempójú, lendületes írás, és Leroux több szálon is vezeti a cselekményt. Ennek ellenére nem kavarodik bele az ember, hiszen tényleg összekötő kapocs a fantom, aki mindenhol és mindenben ott van. Még ha vannak benne olyan részek, amiket szívesen átugrana az ember, mert nem köti le annyira, akkor is végig olvassa, mivel elragadja a fantáziáját, és szeretné megtudni, mi is lesz Christine, Roul, a Perzsa, a Fantom vagy éppen az Operaház sorsa. Olykor megmosolyogtató, misztikus, félelmetes, elgondolkodtató regény, melynek olvasása közben egyszerre szomorkodunk a bájos, ám kissé naiv énekesnővel, a szerelmes Chagny vikomttal és még magával a rémséges fantommal is, akinek valódi neve Erik, és talán sokkal emberibb, mint azt bárki gondolná. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert szerintem alapmű, ami bevezet minket a Párizsi Operaház titkos járataiba, és úgy képzeljük, mintha mi is ott lennénk a sötétben...

Szereplők:
Erik - az "operaház fantomja", a "zene angyala"
Christine Daaé - frissen felfedezett énekesnő az operaházban, Erik és Chagny vikomt szerelme
Roul, Chagny vikomt - Christine gyerekkori barátja és szerelme, Philippe gróf öccse
Philippe-Georges-Marie - Chagny grófja, Roul bátyja
Armand Moncharmin úr - az operaház társigazgatója
Firmin Richard úr - az operaház társigazgatója
Perzsa - Perzsiában daroga volt, azaz az államrendőrség főnöke, hóbortos figura, aki Erik titkának egyetlen ismerője
Mifroid - rendőrfelügyelő
Rémy - a zeneakadémia titkára
Mercier - a zeneakadémia gondnoka
Castelot-Barbezac bárónő - a "kis Meg", táncosnő volt az operaházban
Debienne úr - az operaház leköszönő társigazgatója
Poligny úr - az operaház leköszönő társigazgatója
Sorelli - táncosnő az operaházban
Jammes - táncoslány az operaházban
Giry mama - páholynyitogató az operaházban, a Fantom szövetségese, a "kis Meg" anyja
Joseph Buquet - színházi főgépész
Carlotta - énekesnő az operaházban
Daaé apó - Christine apja, zenész
Valerius mama - Christine gondviselője, jótevője

[...] A Szerencsés nap című novellában a baljós előérzet és egy szomorú esemény festi komor tónusúra a főszereplő fiatal pár megrendülni látszó kapcsolatát. [...]

Eme kis szösszenetet egy nap (sőt!) alatt el lehet olvasni, mivel az elbeszélés csupán 26 oldal. Az írónő Az Anasztázia-szindróma és más történetek című novellagyűjteményben jelent meg, és a Szerencsés nap mellett még négy másik történet kapott benne helyet.
Nem mondom, hogy a kedvencem, de "kedves" kis elbeszélés volt, frappáns befejezéssel. Főleg ez, a vége tetszett. Az biztos, hogy a belőle készült filmnél sokkal jobb volt. Nem is értem, ebből miért kellett tv-filmet készíteni. Mert hogy én azt láttam előbb, mint hogy olvastam volna a novellát. Amikor sorba leadták a Mary Higgins Clark filmeket (legalábbis ami a Rejtélyes történetekbe bekerült), akkor megnéztem ezt is, és talán a Szerencsés nap volt a második legrosszabb, szerintem.
Na mindegy, ennyit a filmről. Ami a könyvet illeti, egyenlőre még csak a szerencséset olvastam el, de amit vártam Mary Higgins Clarktól, azt megkaptam, és olvastam már jó pár könyvét. Meglehetősen rohannak a történet eseményei, és valódi rejtélyre nincs is igazán idő. Alfred Hitchcock frappáns végű filmjei jutottak róla most eszembe (vagyis a novellák, amikből azok készültek).
Egy szó mint száz, aki már látta a filmet, ne azonosítsa a könyvvel (sajnálatosan ez többször megtörténik... legalábbis nálam). A fülszövegből (vagyis a részletéből) nem sokat lehet megtudni, és aki azt a lightos kis filmet sem látta, annak elmondanék annyit, hogy a főszerepet egy a szerencse, egy lottónyeremény (na de kié?) és egy félreértés játssza. Na és persze ott a lehetséges gyilkosság is, mely a félreértést okozza Nora és Jack között...

Kiadás éve: 1989
Kiadó: Pocket Books
Kiadás éve hazánkban: 2001
Hazai kiadó: Magyar Könyvklub

Szereplők:
Nora Barton - színésznő
Jack Barton - Nora férje, bankár, amatőr író
Bill Regan - kézbesítő, újságos
Peter Carlson - nyomozó