A regény egyrészt az operaházat izgalomban tartó fantasztikus krimihistória, másrészt egy tragikus szerelmi háromszög; mindkét szál középpontjában a fantom áll. Ez a kétarcúság jellemzi a fantom viselkedését is: egyszerre kíméletlen és erőszakos szörnyeteg, és a zene angyala, aki művészetével meghódítja Christine-t. A regényben felsorakozik a romantika teljes kelléktára: a szenvedélyes érzelmek áradása, a hősöket nyomasztó titokzatos bűnök és bánatok terhe, a váratlan és csodás fordulatok tömege. A regény stílusa lendületes, rugalmas, a szatirikus társadalomrajz és a balzaci erejű portrék irodalmi értéket adnak írásának.
Gaston Leroux mielőtt a regényírásnak szentelte volna idejét, újságíró volt a Le Matin nevű lapnál. Itt kapott egyszer egy olyan feladatot, hogy írjon egy cikket a Párizsi Operaház alaksorában tartott foglyokról. Ez a kommün idején történt, és nem tartom kizártnak (sőt), hogy Leroux az ezen időkben átélt eseményeket, benyomásokat írta meg Az operaház fantomja című könyvében. Olvastam már a szerző más regényét is (A sárga szoba titka, A fekete ruhás hölgy illata), és megszokhattam volna rohanó, csapongó stílusát, de ezen regényeket már régebben olvastam, így egy kissé meglepődtem az írás menetén. Ahogy a fülszöveg is írja, ez a mű fordulatos, rohanó tempójú, lendületes írás, és Leroux több szálon is vezeti a cselekményt. Ennek ellenére nem kavarodik bele az ember, hiszen tényleg összekötő kapocs a fantom, aki mindenhol és mindenben ott van. Még ha vannak benne olyan részek, amiket szívesen átugrana az ember, mert nem köti le annyira, akkor is végig olvassa, mivel elragadja a fantáziáját, és szeretné megtudni, mi is lesz Christine, Roul, a Perzsa, a Fantom vagy éppen az Operaház sorsa. Olykor megmosolyogtató, misztikus, félelmetes, elgondolkodtató regény, melynek olvasása közben egyszerre szomorkodunk a bájos, ám kissé naiv énekesnővel, a szerelmes Chagny vikomttal és még magával a rémséges fantommal is, akinek valódi neve Erik, és talán sokkal emberibb, mint azt bárki gondolná. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert szerintem alapmű, ami bevezet minket a Párizsi Operaház titkos járataiba, és úgy képzeljük, mintha mi is ott lennénk a sötétben...
Szereplők:
Erik - az "operaház fantomja", a "zene angyala"
Christine Daaé - frissen felfedezett énekesnő az operaházban, Erik és Chagny vikomt szerelme
Roul, Chagny vikomt - Christine gyerekkori barátja és szerelme, Philippe gróf öccse
Philippe-Georges-Marie - Chagny grófja, Roul bátyja
Armand Moncharmin úr - az operaház társigazgatója
Firmin Richard úr - az operaház társigazgatója
Perzsa - Perzsiában daroga volt, azaz az államrendőrség főnöke, hóbortos figura, aki Erik titkának egyetlen ismerője
Mifroid - rendőrfelügyelő
Rémy - a zeneakadémia titkára
Mercier - a zeneakadémia gondnoka
Castelot-Barbezac bárónő - a "kis Meg", táncosnő volt az operaházban
Debienne úr - az operaház leköszönő társigazgatója
Poligny úr - az operaház leköszönő társigazgatója
Sorelli - táncosnő az operaházban
Jammes - táncoslány az operaházban
Giry mama - páholynyitogató az operaházban, a Fantom szövetségese, a "kis Meg" anyja
Joseph Buquet - színházi főgépész
Carlotta - énekesnő az operaházban
Daaé apó - Christine apja, zenész
Valerius mama - Christine gondviselője, jótevője
Gaston Louis Alfred Leroux 1868. május 6-án látta meg a napvilágot Párizsban, és híres francia újságíró, illetve krimiíró lett. Leroux Normandiában járt iskolába, és Párizsban jogot tanult 1889-ig. Több millió frankot örökölt, és vadul élt; majdnem csődbe is jutott. Ezt követően 1890-ben a L'Écho de Paris bírósági tudósítójaként és színházi kritikusaként kezdett dolgozni. Újságírói karrierje egyik legfontosabb állomása volt, amikor a párizsi Le Matin nemzetközi tudósítója lett. 1905-ben az Orosz Forradalomról is hírt adott. Egy másik esetben a Párizsi Operában (ma a Párizsi Balettnak otthont adó épület) "nyomozott", melynek alagsorában a Párizsi Kommün tartott foglyokat.